Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

A lencse termesztése és fogyasztása hasonló korra tekinthet vissza mint a borsóé. Sajnos az erre vonatkozó adatok még hézagosabbak. A szóban forgó mennyiség is legtöbbször mérsékeltebb, de számottevő vásárlására is van utalás: „Három véka lencséért adtam tall. 1, den. 2." Ára tehát alig kisebb mint a borsóé.

213 A dinnye és az uborka a kecskeméti kerteknek ugyancsak elmaradhatatlan termékei voltak minden bizonnyal évszázadok óta. Ezt érzékelteti az, hogy a legrégebbi írott emlékeinkben nemcsak fellelhető, hanem tömeges fogyasztásuk miatt a tanács ezek árának mérséklésébe kénytelen volt beavatkozni. Utalnunk kell arra, hogy a helyi gazdák szabadon adhatták el a város piacán portékáikat, így nagyobbrészt a vidékiekről ide szállított terményekről maradtak fenn feljegyzések. „Egy szenttamási ember 1 forint bírságot fizet, hogy a dinnyét drágán adta."

214 Bár a széleskörű kereslet miatt a környező településekről később is rendszeresen szállítottak ide dinnyét, de a helyi termelés is számottevő lehetett. „Kamarás Ambrus szolgáit, földös dinnyéken kapván szekérrel, az pásztorok bemondták, fizetett forint 2." Tekintettel arra, hogy a hivatalok csak akkor avatkoztak be az áru forgalmába, ha rendellenesség történt, csak ezekről az árszabályozásokról és bírói döntésekről vannak adataink: „Márton Pálné die 15. Augusti, adott hírt dinnye felől. Hármával rendeltük neki, hogy adja egy polturán. Comáromi Mihály vásárbíró uramnál lakó Orsik leány hozott két dinnyét mutatóba, hármával hadtuk neki, hogy adja egy polturán. Simon Vargánál lakó leány is behozta a mutató dinnyét. A Jánosnak a felesége, az is vasárnap jött be. Kerek István bátyja mellett levő boltban is raktak dinnyét. Csongrádi asszony is vasárnap hozta be a dinnyét. A Tamás felesége is, egy öreg asszony, az is vasárnap hozta. Harmadik, egy nyomorult guta ütötte legény, a Király István uram gulyása féle az is."

215 Úgy tűnik, hogy a tanács elég rendszeresen közbelépett a dinnye árának féken tartása érdekében. 1685. július 16. „Dinnyés kofákon vettem 25 garast... Fileki Anna hamisan árulván a dinnyét, vettem rajta ílo. 15.

216 Ekkor még természetesnek tűnt, hogy a különféle erre vetődő török katonának a főbíró kénytelen volt dinnyét is vásárolni: „A szelidi pasa tihajának ... dinnyét vettem den. 21." Néhány nappal később: „...szubasáknak ... dinnyét den. 20.... Item dinnyét nro 60."

217 Érdemes megemlíteni, hogy sárgadinnye csak viszonylag későn, 1719-ben tűnik fel a vásárbíró feljegyzéseiben. Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy addig nem ismerték, nem termesztették. Inkább azzal magyarázhatjuk, hogy a város konyhájára vagy nem vettek, vagy pedig nem tartották fontosnak, hogy megkülönböztessék. Minden bizonnyal a szabályozások, bírságolások esetében is hasonló okokra gyanakodhatunk.

218 Az uborka a kertek nem kevésbé közkedvelt terméke volt, mint a dinnye, mégis lényegesen kevesebb adat maradt fenn róla. Nyilván azért, mert kisebb tömeget tudtak értékesíteni, és árusítóik ritkábban ütköztek a hatósággal. A város konyhájára 213 BKMÖL IV. 1504/p. 1671. 104., 1674. 114-134., ill. IV. 1508/c. 1704. 225. és 232. 214 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996.45. 215 BKMÖL IV. 1508/c. 1677/1678.290-291. 216 BKMÖL IV. 1510/a. 1685. 6-9. A város konyhájára is igen sok alkalommal vásároltak dinnyét. L.: IV. 1504/p. 1679. 62-63. és a különféle számadáskönyvekben passim. 2,7 BKMÖL IV. 1510/a. 1685. 16-29. 218 „Sárgadinnyét vettem 20 pénzen. BKMÖL IV. 1504/p. 1719. 1.