Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

a nyári hónapokban rendszeresen vásárolták. Erre annál inkább szükség volt, mivel a hívatlan vendégek, a török tisztek rendszeresen jelentkeztek: „Uborkát vettem a török vezér számára den. 28.

219 A korabeli rossz közlekedési és szállítási lehetőségek arra kényszerítették a gazdákat és településeket egyaránt, hogy minél több területen legyenek önellátók. Néhány ipari növény termesztését még akkor is fel kellett vállalniuk, ha az nem is hozott olyan nagy termést, mint más, sokkal kedvezőbb talajon. Érthetően itt is csak néhány véletlenszerű utalás, egy-egy vásárlás rögzítése alapján kapunk hozzávetőleges képet. Búzás Mihály prédikátor díjazásában 1601-ben egyik fontos tétel a fél fertály lenmag. A következő évben a scola mester is hasonló mennyiséget alkudott ki maga számára.

220 Ezek az adatok arra vallanak, hogy nemcsak a textíliák létrehozásának volt régtől fogva nélkülözhetetlen alapanyaga, hanem olajkészítés céljából is termesztették. A következő adat évtizedekkel későbbről való, de a megszakítás nem a len termelésében, hanem a ránk maradt iratokban keletkezett. 1663ban jegyezték fel az adószedő lajstromában: „Fél fertály lenmagot vettünk tall. I."

221 Ez kb. két zsákot töltött meg. Ebből az adatból sem tudjuk meg, hogy vetőmagnak szánták vagy feldolgozásra. Az viszont egyértelmű, hogy hasonló mennyiség csak ott jelenik meg a piacon, ahol számottevő termelés folyik. Egy újabb, ezúttal a vásárbírótól származó feljegyzés pedig félre nem érthetően arra utal, hogy a lenmagot olaj készítésére maguk a tanács hatáskörében működő gazdasági egységek is használtak: „...lenmagtörőnek adtam d. 12." Úgy tűnik, hogy a konyhakerti és más kisebb mértékben termesztett növények iránti jelentős kereslet miatt az árak alakulásába a tanács gyakorta, vagy talán rendszeresen beavatkozott, és rendeletekben szabályozta azt. 1679. március 8-án, „Dámján Tamás vásárbíró előterjeszti, az árakat állapítsa meg a tanács. Gyümölcs, borsó, lencse ára marad az, amit éppen egy esztendeje állapítottak meg. Viszont a len maghról nem lévén limitatio, mostan arról így limitáltunk, az lenmagnak negyeddel való mérése legyen négy timonyon fél negyed 2 timon."

223 A másik fontos ipari növény, a kender termesztését ugyancsak az igények zavartalanabb kielégítése tette szükségessé. Ennek az árunak az előállítását az is serkentette, hogy a belőle készített kötelek és főként a zsákok iránt a normális helyi igényeket messze meghaladó kereslet alakult ki. Évtizedeken át a török katonaság, majd később a német hadsereg számára rendszeresen igen nagy mennyiségben kellett kenyérgabonát és takarmányt szállítani. A szállításhoz és a tároláshoz elengedhetetlen volt az igen nagy számú zsák ismételt felhasználása. Ennek mértékéről fogalmat alkothatunk, ha meggondoljuk, hogy az évenként akár többször is 60-70 szekér rakomány gabonát kellett Budára vinni. Mivel egy szekérre átlagosan hét fertály gabonát raktak, és egy fertály szemestakarmány szállításához kb. 8 zsák kellett, a főbírónak - többek között - csak a szállítás érdekében évenként sok száz zsákról kellett gondoskodnia. Tekintettel nyilvántartásaink hézagosságára, nem tudjuk, hogy 219 BKMÖL IV. 1504/p. 1679. 62-63. és passim. 220 HORNYIK János, 1860-1866. II. 73-75. 221 BKMÖL IV. 1508/c. 1663. 199-208. 222 BKMÖL IV. 1504/p. 1675. 200. Olajütők működésére többek között 1703-ból van adatunk. Vida Mihály, aki 10 tallér adó fizetésére volt kötelezve, a következő módon rótta azt le. „5 olaj sütő olajt adott; egy vágót 3 tall. 3 gr.; két borjas teheneket tall. 8, 5 gr." IV. 1508/c. 1703. 41. 223 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 123.