Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

Ez a feljegyzés, amely elárulja, a város milyen tartalékokat halmozott fel annak érdekében, hogy a váratlan sarcolásokat teljesíteni tudják, még néhány fontos dologra derít fényt. Az egyik az a körültekintés, ahogyan behatárolták a vermeket szinte centiméter pontosságra, a másik inkább a gabonák fajtájának semmint a mennyiségének felsorolása.

162 A felvétel időpontjában levő készlet mennyiségét érthetően meghatározhatta, hogy közvetlen előtte való hetekben, napokban milyen követeléseket elégítettek már ki. A tizenhárom verem köles begyűjtése és tárolása önmagában is tetemes mennyiség. Ráadásul ezt a terményt mind étkezésre, mind takarmányként egyaránt használhatták. A cirok termelése mennyiségben nem vetekedhetett ugyan a többi gabonafélével, de a kertekben biztosan csaknem kivétel nélkül vetették. Valószínűleg nem olyan nagy tömegben, hogy a dézsmálásnál célszerű lett volna ezt is külön nyilvántartani és főleg tárolni. Néhányan viszont komoly mennyiségben is termelhették ezt a nagyobbrészt takarmánynak használt növényt. Király István 1663-ban hat kosár cirok tizedet adott le. 1685-ben Dékány Pétertől a tanács 8 fertály cirkot vett, amely legalább 20-24 zsák terményt jelentett. 1698-ban Hamarika János cirokvetésében Kerekes István sertései olyan mértékű kárt tettek, hogy a bíróság 36 véka cirok árának megtérítésére kötelezte az alperest. Tehát csak maga a kár hozzávetőlegesen 1520 zsák terményt jelentett.

163 Tudatában vagyunk annak, hogy nem sikerült egy olyan precíz mérleget készíteni Kecskemét XVII. századi gabonatermesztéséről, mint amilyenekhez napjaink statisztikai felmérései lehetővé tesznek. Abban azonban reménykedünk, hogy az eddigi teljes bizonytalanságot, az eddigi szinte teljes ismeretlenséget érdemben oldani tudtuk, és korrekt adatokkal főbb vonásaiban be tudtuk határolni azokat a kereteket, amelyeket a korabeli dézsmajegyzékek alapján egyáltalán meg lehet rajzolni. Újból hangsúlyoznunk kell, hogy ezek a számok és arányok mindenképpen a megtermelt gabona minimumát jelzik. Az ismételten felmondott esküszövegek, az executorok alapossága ellenére biztosan érdemi letagadások és számottevő mulasztások történhettek, amit az életösztön, a család ellátásának, a gazdaság fenntartásának érdeke megkövetelt és az esetek egy részében a hatóság is hallgatólagosan tudomásul vett. A későbbi technikai lehetőségek, egy teljesebb körű adatgyűjtés minden bizonnyal még pontosabb adatokhoz fogja juttatni a kutatókat. A város gabonatermesztésére több tényező hatott egyidejűleg. Az első és a leginkább folyamatos a lakosság ellátása volt. Aligha kétséges, hogy békés körülmények között, még a viszonylag szélsőséges időjárás ellenére is, a megtermett kenyérgabona fedezte a szükségleteket. A dézsmaj egyzékek alapján megbecsült 13-14 ezer mázsa kenyérgabona nemcsak biztosan fedezte a 4-5 ezer helyi lakos igényeit, hanem a különféle szolgáltatások egy részére is jutott belőle.

164 A felsorolás első sorai: „A városháza tornácában vagyon 4 verem. Ketteiben vagyon búza, árpa a ketteiben. Sántha Judit nádháza kömyül töltöttem meg 5 vermeket mind árpával, benn az hárma a hajlékban...". BKMÖL IV. 1508/c. 1689. Derékadó lajstroma. 228-231. A különféle feljegyzések szerint az egyes vermekben - a sajátos formában kialakított üregben - legkevesebb 6 fertályt és maximum 9 fertályt tároltak. BKMÖL IV. 1504/m. 1663. 57-65., IV. 1510/i. 1684. 49-72., ill. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 182. Hornyik János 20 ezerre becsülte a városban 1686 táján élők számát. Ez a szám nyilvánvalóan erősen túlzott, hisz pontosan száz év és egy igen nagyarányú népességnövekedés után - 1786-ban -, egy alaposnak mondható összeírás során Kecskeméten 22 ezer lakost vettek nyilvántartásba. Az adókönyveinkben a jegyzékbe vett személyek száma 780 és 1100 között változott. Az utóbbiakba már