Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

Lényegesen nehezebb dolgunk van akkor, ha azt kívánjuk feltárni, milyen társadalmi rétegek és mekkora arányban vettek részt a gabonatermesztésben. Ennek legfőbb oka az, hogy a pontos névsorok, a sok-sok évből fennmaradt adókönyvek birtokában sem lehet elfogadható pontossággal felvázolni Kecskemét XVII. századi társadalmának rétegződését. Ennek legfőbb oka, hogy csak a dicalis adó bevezetése teszi igazán lehetővé, hogy az egyes személyek fontosabb vagyonát, kereseti forrásait együtt tudjuk látni és láttatni. Ezekben az évtizedekben az adózáskor alapvetően a jószágállományt, a készpénzben lévő vagyont és a malmokat vették alapul. Tehát nem vették figyelembe az ingatlanok többségét: a termőföldek tulajdonlását, bérletét, a szőlőbirtokokat, a házakat és a különféle mesterségek űzéséből származó hasznot. A valós vagyoni tagozódást viszont csak ezek együttes ismeretében lehetne felvázolni. Ezek ismeretének hiányában pedig komoly kockázatot jelentene a mezővárosi társadalom leírása. Ezen korlátozó tényezők miatt itt csak arra vállalkozhatunk, hogy rövid áttekintést adjunk a beadott dézsma mennyisége alapján arról, miként tagolhatok fontosabb csoportokra a gazdák. Az első csoportba azokat vettük, akik legalább 1-5 negyed mennyiségű terményt adtak le. Bár a búzának csak huszadát, illetve tizenötödét kellett dézsmaként adni, a többi terménynél pedig a tizedét, mégis célszerűnek látszott ezt a beosztást követni. Annál inkább, mivel az ide sorolhatók nagyobbrészt önellátásra termeltek, egy részük pedig kénytelen lehetett termését vásárlással, vagy részes aratással kiegészíteni. Öt negyed leadott dézsma kenyérgabona mögött a hetvenes években maximum száz negyed (azaz 25 fertály) termésmennyiséget tételezhetünk fefjimely kb. 35 mázsát nyomhatott. Ez a mennyiség a dézsma, a vetőmag stb. levonásával is egy átlagosan öt-hét fős családnak elegendő lehetett. 1689-ben pedig ennél még jóval kisebb mennyiséggel számolhatunk. Árpából, zabból az öt negyed mögött legfeljebb 50 negyed termés volt, amit nagyobbrészt ugyancsak felhasznált egy-egy gazdaság. A 6 és 20 negyed gabona leadására kötelezett gazdák kétségkívül már számottevő többletet termeltek, amelyet rendszeresen értékesítettek. Búzából az a gazda adott le 20 negyed dézsmát, aki legalább száz fertály kenyérgabonát takarított be (ez 140 mázsa körül lehetett). Ennek nagyobb részét értékesíthette. Az árpa és a zab esetében érthetően hektoliterben kifejezve is legfeljebb fele mennyiséggel számolhatunk. Ha csekély számban is, de találkozunk olyan gazdákkal, akik ezt számottevően meghaladó mennyiségben vittek vermeikbe gabonát. XII. táblázat: A beszedett dézsma megoszlása 1689-ben

1 Mennyiség (negyedben) Búza Árpa Zab Köles Összesen: 1- 5 101 128 70 56 57 6-10 105 62 14 22 77 11-20 69 18 4 5 110 21-30 18 4 — 43 31-40 3 1 17 41-50 1 5 BKMÖL IV. 1510/a. 6-31., ill. 38-51.