Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

maradt ránk gabonadézsma meghatározására utaló rendelet, csak feltételezhetjük, hogy már 1689-ben is búzából nagyobb mennyiségű dézsmát követeltek. Ha a beszedett dézsma mennyisége alapján a vélhető termés mennyiségére következtetünk, az eredmény ezt a feltételezést mindenképpen megerősíti. Az így kapott számokon belül távolról sem érződik komolyabb hullámzás: 1672-ben 38 630 negyedre volt tehető a megtermelt gabona, 1675-ben pedig 33 810 negyed lehetett a termés, és 1689ben 39 592 negyed betakarítását feltételezhetjük a jegyzék alapján. IX. táblázat: A gabonatermés mennyisége 1689-ben a dézsmajegyzék alapján (A búzának tizenötödét, a többi terménynek tizedét kellett dézsmaként beszolgáltatni.) A gabona neve Beszedett dézsma negyedben Az össztermék a dézsma alapján A gabona neve Beszedett dézsma negyedben negyedben fertályban mázsában (100 kg) Búza 2 639,5 39 592,5 9 898,1 13 857,4 Arpa 1 184,5 11 845,0 2 961,2 3 849,6 Zab 348,5 3 485,0 871,2 958,4 Köles 383,5 3 835,0 958,7 Összesen negyed 4 556,0 58 757,5 Összesen fertály 14 689,5 A fentebbi három táblázat áttekintése során mindenképpen feltűnő, hogy az árpából szedett dézsma nagysága lényegesen nagyobb változást mutat, mint a búzáé. Itt nem hullámzást, hanem folyamatos csökkenést sejtetnek az adatok. Már 1675-ben is nagyobb a visszaesés, mint a búza esetében, 1689-ben pedig e folyamat tovább tartott, holott a búzatermés az 1672. évinél is valamivel nagyobbnak tűnik. Adataink szerint a kecskeméti gazdák zabot lényegesen kisebb mennyiségben vetettek. Termesztésében más irányú mozgás figyelhető meg, mint az előző két gabonánál: 1672-höz képes 1675-ben több mint húsz százalékos növekedés észlelhető, 1689-ben viszont erőteljes csökkenést mutatnak a jegyzék adatai. A kb. másfél évtized alatt a korábbinak nem egészen hatvan százalékára esett vissza a termés. A tönköly és a köles esetében nincsenek olyan megbízható adatok, amelyek alapján érdemi következtetéseket lehetne levonni. Cirokról pedig említés sem történt ezekben a dézsmajegyzékekben. A termékmennyiség változására két magyarázatot adhatunk. A tatárok okozta rablások és a háborús igénybevétel miatt az igavonók száma 1675 és 1689 között kétségtelenül számottevően csökkent. A lakosság ellátása és a hadseregeknek a kenyérgabona iránti fokozott kereslete pedig arra késztethette a gazdákat, hogy megmaradt kapacitásukat a búzatermelésre összpontosítsák. Óhatatlanul ingoványos talajra lép az, aki a régi mértékegységekben megadott termékmennyiségeket, terméseredményeket napjainkban használatos mértékegységekben akarja átszámítani, megadni. Mégis a kétségtelenül meglévő kockázatok ellenére csaknem megkerülhetetlen ennek a műveletnek az elvégzése, mivel egyébként kissé levegőben lógnak, számunkra csaknem megfoghatatlanok maradnak a leggondosabban összeállított számsorok is. Tekintettel arra, hogy napjainkban a gabonaterméssel kapcsolatos mennyiségeket kilogrammban és 100 kilogrammot je-