Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

Igen sokat elárul az a konfliktus, amelynek megoldása a tanács hatáskörébe tartozott. 1663-ban „feles tatárok jővén városunkban, eloszlottak házanként és az mely házakban szállottanak telelni, azokból az gazdákat ki is küldöttek...". így járt a dúsgazdag Deák Pál is. Családja számára gyorsan egy másik házat kívánt vásárolni: „...az mely házban mostan szentkirályi Nagy István lakik...", de ez nem az ő tulajdona volt. Deák Pál a tanács előtt bírta válaszra a bérlőt, „vagyon e kedve házvételre avagy nincs; előttünk azt feleié Nagy István, ő jövevény lévén, örökös házat nem vehet, merthogy más jobbágya, az idő múlván, őneki kelletik menni Szentkirályra."

137 Több adat arra utal, hogy a szentkirályi jobbágyok nem hagyták ugyan el telkeiket, megművelték azt, de időről időre Kecskemétre húzódtak be. További adatokkal is alá lehet támasztani ezt a feltételezést: 1665-ben „...Szentkirályi jobbágyokért fizetett [kecskeméti] bíró uram a császár adójokban f. 101. Szent Lőrinczi uraink adtak császár adajában tall. 14" a kecskeméti kasszába.

138 Ezek az adatok egyértelművé teszik, hogy a két falu jobbágyait a kötelezettségek lerovása során még külön tartották számon, de ügyeiket a közigazgatásban illetékes kecskeméti tisztségviselők intézték. Tehát önálló közigazgatással, önálló önkormányzattal ekkor már valószínűleg nem rendelkeztek. Még inkább egyértelmű a következő, 1668-ból származó feljegyzés: „Az régi szokás szerint az szentkirályi itt lakos jámborok, minthogy megegyeztenek velünk az városházához való szénahozás felől, esztendőnkint tizenkét-[tizen]két szekér szénában, hozott szentkirályi Fekete István egy szekér szénát. Faragó János hozott egy szekér szénát. Mona János hozott 1 szekérrel. Tot Mihály is hozott 2 szekérrel. Cséplő Miklós 1 szekér szénát. Farkas Lőrinc 1 szekér. Halasi István, Sánta György."

139 Az „itt lakos jámborok" megfogalmazás aligha érthető félre. Nem lehet tehát meglepő, hogy az 1672. évi kecskeméti dézsmalajsíromba négy szentkirályi gazda neve került be. A teljesebbnek látszó 1675. évi jegyzékben pedig már 23 szentkirályi és négy szentlőrinci gazda neve található. Külön is érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy nem külön csoportban, egymást követően sorolják fel őket, hanem az egyes tizedekben teljesen szétszórtan lakhattak, és ennek alapján rögzítették nevüket. Az viszont kétségtelen, hogy a kevésbé szigorú dézsmálást alkalmazták velük szemben, mivel a bérelt pusztákon gazdálkodókhoz hasonlóan csekélyebb volt a szolgáltatásuk aránya, és a teljesítést is külön tarthatták nyilván. A dézsmajegyzékek adatai alapján kétségtelen, hogy a bérelt pusztákon is termeltek gabonát. Ezt nemcsak az teszi egyértelművé, hogy az 1672. évi dézsmajegyzékben Almási Istvánnál megjegyzik: búzája Pákán termett. Az 1675. évi jegyzékben pedig azt találjuk, hogy „Király István zabot adott 15 vékát, búzája Benén termett", illetve „Boc [Bosz] Péter, Matkón termett az búzája", tehát dézsmáját nem a kecskemétiekkel együtt vették nyilvántartásba. A sort tovább folytathatjuk: „Sziarto György árpát adott 3,5 n[egyedet], búzája Kerekegyházán termett", és ezért ezt nem dézsmálták. „Komlósi Ambrus, az dézsmája szentkirályi." „Csomor György árpát 5 n[negyedet]m búzája pákai". Ezt erősíti meg a következő két eset is. 1677. március 11-én „Az Barbás Szállásiak adtának abrakot, árpát zabot 7,5 fertályt." Ez év ápriliIVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 95—96. A tanács Deák Pálnak engedélyezte a ház megvásárlását. BKMÖL IV. 1508/c. 1665. 114. BKMÖL IV. 1504/m. 1668. 1.