Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

A következő utasítás a törökellenes harcok időszakából való. A város ekkor történetének egyik legkeservesebb időszakát élte. Nyilvánvalóan ennek eredménye volt az, hogy szigorítani kellett a korábbi szokásokon, de még ekkor sem vették el a legfontosabb kenyérgabona tizedrészét a termelőktől. „1690. szeptember 10. „Szabó Bálint úr főbíróságában a böcsületes tanács dézsma felül igy délibérait és determinált. 1. A búzának minden ember 15-dét adgya a városházához. 2. Az árpának, zabnak tizedét. 3. A bornak is minden ember tizedét adgya a szerint."

122 A következő esztendőben viszont már ezt a kedvezményt is meg kellett vonni a gazdáktól: „1691. augusztus 26. „Az becsületes tanáts mai napon közönségesen végezte, hogy az város földeitül való gabonának minden nevel nevezendő tizedét ki ki kiadja. Az bérlet pusztákrul peniglen tizenötödét, az mely ember penigh megh dézsmálta eddigh az maga pusztáján az gabonát, az elebbi gazdájának vissza adgya és el nyomtatván az gazda, tartozik 15. részét belőle kiadni, az pusztás embert peniglen megelégíteni. Az pusztáján az ki szántót, tartozik a váras rendelése szerint ugy, hogy egy hetigh való szántásért egy napi szántással tartozván, ez szerint tartozik megelégíteni. Ha fogja kívánni gabonájul, ha penighlen pénzül, pénzül."

123 Kecskemét XVII. századi gabonatermelésének alaposabb vizsgálatát három dézsmajegyzék és néhány gabonafelvásárlással kapcsolatos lajstrom teszi lehetővé. Bár a város adózóiról az első dicajegyzéket csak 1707-ben készítették el, ennek néhány adatát is joggal fel lehet használni az előző évtizedek termelési szintjének, a terméseredményeknek és a gazdálkodók számának tárgyilagosabb megállapítása végett. Valójában 1663-ból is maradt fenn egy dézsmajegyzék, amelynek bevezető sorait korábban már idéztük.

124 Sajnos ennek a lajstromnak csak az első mondatai tudnak érdemi tájékoztatást nyújtani, amennyiben felsorolják részben a dézsmálás körébe vont gabonanemüeket, részben pedig rögzítik a dézsma nagyságát. A töredékes listába csak 150 gazda neve került be, holott jól tudjuk, hogy ennek legalább kétszerese termelt valamilyen gabonát, és mindössze 30 gazdánál tüntették fel, hogy beszállított valamilyen mennyiségű terményt. A teljes és hiteles jegyzék sajnos nem maradt ránk. Ez a csonka viszont feldolgozásra alkalmatlan. Tehát Kecskeméten a legkorábbi teljesnek mondható dézsmajegyzék 1672-ből maradt fenn.

125 Ebben 706 fő nevét rögzítették. Ezek közül viszont csak 354 adózónáljegyeztek be dézsmagabona beszállítást. A többi dézsmajegyzék adatainak ismeretében azt kell megállapítanunk, hogy ez a szám vagy teljes, vagy a valósághoz nagyon közelálló lehet. Külön is ki kell emelni azt a tényt, hogy a jegyzékben feltüntették azokat, akik nem a város tényleges határán belül termeltek, hanem a bérelt puszták valamelyikén törtek fel legelőt gabonatermesztés végett. Ok ugyanis más arányban voltak dézsmaadásra kötelezve. Valószínűleg szolgáltatásaikról máshol készítettek lajstromot. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1991.40. Uo. 44-45. BKMÖL IV. 1504/m. 1663. 57-66. Uo.1672.140-167.