Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)
ÖSSZEFOGLALÓK
maradtak az eddigi forrásközlésekből. A korábban közzétett dokumentumok elsődlegesen a kuruc állam, a kuruc hadvezetés és a városi magisztrátus kapcsolatait mutatták be, a városi tanács azon erőfeszítéseit követték nyomon, amelyekkel önként vagy kényszerből a szabadságharc érdekében tettek. Ezúttal nemcsak bővítjük az eddigi adatok sorát, hanem nagyobbrészt olyan folyamatokat, epizódokat mutatunk be, amelyek közvetlenül is illusztrálják és dokumentálják a városra háruló rendkívüli katonai szolgálatoknak, a gyakori beszállásolásoknak, az ismételt kiürítéseknek, a különféle természetbeli és egyéb szolgáltatásoknak az egyes társadalmi csoportokra és családokra gyakorolt rendkívül súlyos hatását. Minden tekintetben új forrásanyagnak számít az a rész, amely családokra, személyekre szólóan dokumentálja a néhány évtizeddel korábban még gazdag mezőváros teljes nyomorát, amit nem kis részben a kuruc tisztek mohósága, az elhibázott külpolitika és hadviselés eredményezett. SZABÓ ATTILA AZ ÚRBÉRISÉG LEZÁRULÁSA A KALOCSAI FŐKÁPTALAN BIRTOKÁN A Kalocsai Főkáptalan birtokait (Császártöltést, Dusnokot, Kecelt, Lakot, Szentbenedeket és Uszodot) 1832-1835 között különítették el az érseki birtokoktól. Az Urbáriumban rögzített telkek aprózódását némileg mérsékelte a jobbágyság telken kívüli állományának nagy ütemű növekedése. Elsősorban a kaszálóhelyek gyarapodtak, igazodva a vidék gyenge termőadottságaihoz, ami nem tette lehetővé a szántóterület nagyobb arányú kiterjesztését. A Kalocsai Főkáptalan a volt úrbéresekkel 1856-ban és 1857-ben kötötte meg az egyezséget. Alapelvnek számított, hogy a Mária Terézia-féle úrbérrendezéskor rögzített úrbéri telkek, valamint a jobbágyfelszabadításkor összeírt házas zsellérek után járó telkek váltságmentesek. Az úrbéres lakosok által használt többi szántó és rét után - egyesség szerinti - váltságot kellett fizetni, melynek mértéke 1200 négyszögöles holdak után 13 forint és 5 krajcár lett. A kötelezően előírt legelőelkülönözés is részét képezte az egyességnek. A községi területeken a földek csekély kiterjedésüek voltak, ugyanis az összefüggő káptalani birtokok jobbára a pusztákon feküdtek. A két szőlőtermelő községben (Császártöltésen és Kecelen) ugyancsak egyességben rendezték a szőlődézsma kérdését. A megváltás alapját a korábbi években szedett dézsma képezte. A királyi kisebb haszonvételek jogát - a későbbi rendezésig - az uradalom megtartotta. A váltság részleteinek fizetése a későbbi években nagy erőfeszítést jelentett a falvak népének. Az úrbéri kötöttségektől való megszabadulás magával hozta a gazdálkodási rendszer fejlesztésének az igényét is. A vidék művelési rendszereinek megváltozására akkor kerülhetett sor, amikor az úrbéri perek után megtörténtek a tagosítások és a legelőfelosztások. A tagosítások következményeként a szántó területe és aránya megnőtt a legelők rovására. A legelőterületek csökkenésének a következménye volt egyúttal a jószágtartás beszűkülése is.