Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

ÖSSZEFOGLALÓK

ÁDÁM ANDRÁS AZ ELSŐ KECSKEMÉTI TEMETÉSI SEGÉD-EGYESÜLET TÖRTÉNETE (1836-1868) A polgári összefogáson alapuló kölcsönös segítségnyújtás legrégibb és leggyakoribb formája a temetkezési egylet. Hazánkban a reformkorban, Széchenyi István munkálkodása nyomán felvirágzó egyesületi mozgalom - egyebek mellett - a temetkezési egyletek reneszánszát is eredményezte. A temetkezési egyletek célja, hogy tagjaik halálakor a hozzátartozóknak, örökösöknek anyagi segítséget nyújtsanak. így még a legszegényebbeknek is módot adott, hogy halottaikat a kor szokásainak megfelelő végtisztességben részesíthessék. Működésüket alapszabályban rögzítették, de természetesen törvényi, vagy rendeleti szabályozások is meghatározták azt. Céljuk és tevékenységük alapján lényegében biztosító egyesületeknek is tekinthetjük őket. Kecskeméten 1836-ban alakult meg az első ilyen szervezet, „Temetkezési Segéd-egyesület" néven. Alapítása Séllyey Sámuel nevéhez fűződik, aki az éppen akkor dühöngő kolerajárvány hatására kezdeményezte az egyesület létrehozását. Az egyletnek 600 teljes jogú tagja volt, és minden kecskeméti lakos tagja lehetett, ha a belépéskor egészséges volt. Minden tag, amikor egy tagtársuk meghalt, a temetésére 10 krajcárt fizetett be az egylet kasszájába. Az így összegyűjtött 100 pengőforintott fizették ki a hozzátartozóknak, örökösnek. Ez fedezte a temetés költségeit, és többnyire még jelentős összeg meg is maradt belőle. Az alapszabály azt is szigorúan megszabta, hogy az összeg azt illeti, aki az eltemettetésről gondoskodott, valamint, hogy az összeget másra, például adósság törlesztésére nem lehet felhasználni. Az egyesület minden be- illetve kifizetésről pontos számadást vezetett, és erről minden évben számadást készített. A számadást az egylet vezetői (választmány), kiküldött tanácsi biztos jelenlétében ellenőrizték. A pénzkezelés a pénztárnok feladata volt, aki ezért teljes vagyonával felelt. A pénztárnok Wiszt János, kecskeméti kereskedő volt. Mellette az egyesület másik meghatározó személyisége Hajós József volt, aki a megalakulástól a megszűnésig tevékenykedett, elnökhelyettesként illetve elnökként. A Kecskeméti Temetkezési Segéd-egyesület 1849-ig működött zavartalanul. Ekkor rendkívüli halálozás sújtotta a várost, és a gondokat fokozta a szabadságharcot követő pénzügyi válság, illetve az ebből eredő szegényedés. A tagok száma csökkenni kezdett, egyre többen voltak, akik nem tudták befizetési kötelezettségüket teljesíteni. Ennek következtében az egyesület kénytelen volt a temetési segély öszszegét, a tényleges befizetésekhez igazítani. A segély összege így évről évre csökkent, mígnem 1864-ben előbb 55 pfrt, majd év végére mindössze 17 pfrt volt. Ekkor működését az egyesület felfüggesztette, és 1868-ban hivatalosan is kimondta megszűnését. Az egyesület közel harminc évig működött, ez idő alatt 1064 tagja volt, és közülük 765 tag eltemetéséhez nyújtott segítséget. Tagjai között számos közismert nevet találunk, és sok egyszerű kecskeméti polgárt, akik egyet akartak: összefogva segíteni egymást!