Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

ÖSSZEFOGLALÓK

A XVI-XVII. században a lakosság számának gyors növekedése miatt kialakult helyi piac és egyfajta háborús konjunktúra hatására a növénytermesztés térben is számottevően bővült. A század derekától nemcsak Kecskemét közvetlen határában, hanem a távolabbi pusztákon is sorra jöttek létre mezei kertek, a várostól északra eső homokos területen túl pedig annak keleti, majd a nyugati részén szőlők és gyümölcsösök. Ezek a nagyon komoly előzmények, hosszú időre visszanyúló termelési hagyományok tették lehetővé, hogy ez a térség a XVIII-XIX. században gyorsan benépesüljön, hogy kialakuljon a széles körű árutermelés egyik sajátos üzemi formája, a tanyás gazdálkodás. A feldolgozás valójában nemcsak Kecskemétről közöl adatokat, hanem Alpártól Soltig, Ceglédtől Halasig terjedő területre is sok adatot szolgáltat. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a térség tucatnyi mai településének XVII. századi állapotát is felidézi. Egyben rávilágít arra is, milyen távolabbi településekkel, tájegységekkel tartott a város és lakosság igen szoros gazdasági jogi és kulturális kapcsolatot. IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR KECSKEMÉT SZEREPE A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARCBAN Nemcsak történészeink, hanem a közvélemény is fenntartás nélkül vallja, hogy a II. Rákóczi Ferenc nevéhez kötődő szabadságharc a magyarság politikai történetének egyik kiemelkedő fejezete. A független magyar állam megteremtéséért folytatott legelső és leghosszabb küzdelmünk nemcsak az ország miden társadalmi rétegét kötelezte el valamelyik oldalon, hanem Európa nyugati és keleti részein is hosszú időn át széles körű figyelmet váltott ki, és éveken át a nagyhatalmak politikájának alakulására is kihatott. Bár a kuruc állam katonai, politikai és gazdasági célkitűzéseit alapvetően a kiváltságos rendek szabták meg, annak irányításába más társadalmi csoportokat csak kivételesen engedtek be, éveken át széles körű társadalmi támogatást élvezett. A magyar városok és főként a mezővárosok számottevő része komoly segítséget nyújtott az első katonai sikerek eléréséhez, a kuruc állam kiépítéséhez és a nyolc éven át tartó harcokhoz. Jóllehet a Duna-Tisza közének ezen a részén a szabadságharc alatt komolyabb csatározásokra nem került sor, Kecskemét és a környező települések gazdasági és katonai szerepe mégis rendkívül fontossá vált. Ezt részben az okozta, hogy Budán és Szegeden mindvégig jelentős labanc katonai egységek állomásoztak, részben pedig az, hogy a Dunántúlon, a Felvidéken, a Délvidéken és Erdélyben zajló hadjáratokhoz, harcokhoz ezen a területen csoportosította át mindkét fél katonai erőit, ez a terület vált a seregek élelmezése és szállítása terén az egyik legfontosabb régióvá. Kecskemétnek a szabadságharcban betöltött szerepét fő vonásokban Hornyik János már tárgyilagosan bemutatta monográfiájában. Az utóbbi évtizedben újabb forrásközlések és feldolgozások bővítették ez irányú ismereteinket. Ennek a forrásközlésnek az a célja, hogy részben újból ráirányítsa a figyelmet a 300 évvel korábban a Homokhátságon lezajló eseményekre, főként pedig az, hogy a város gazdálkodásának újabb területét világítsa meg, az itt élők áldozatvállalásának mértékét, igazi súlyát olyan újabb adatokkal illusztrálja, amelyek eddig részben vagy egészben ki-