Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

ÖSSZEFOGLALÓK

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN Nálunk országos kiterjedésű összeírásokat legelőször csak a XVIII. században végeztek. Éppen ezért a korábbi évszázadok - köztük a XVII. század - gazdasági, társadalmi és kulturális életének bemutatásához a helyi adatok összegyűjtése és feldolgozása elengedhetetlenül fontos. A csekély számban rendelkezésünkre álló török források e területen nem igazán megbízhatóak. A városok, falvak és a földesúri családok iratai, levéltárai nyújtanak olyan támpontokat, amelyekre alapozva az egyes tájegységeknek, illetve az ország egészének állapotára következtetni tudunk. Bár Kecskeméten maradtak fenn a hódoltság korából legbőségesebben olyan adatok, amelyekből nemcsak a Duna-Tisza közének egy részére, hanem a hódoltságban élők egészének az állapotaira is megalapozottan következtetni lehet, ezek szisztematikus feldolgozására eddig még nem került sor. A kutatók figyelmét elsődlegesen a politikai és jogi állapotok, a török hatóságokkal kapcsolatos viszonyok alakulása kötötte le. A gazdasági, a társadalmi és a kulturális életre vonatkozóan tettek ugyan közzé elszórtan több adatot, de az egyes területek átfogó feldolgozására nem vállalkoztak. A rendelkezésünkre álló keretek között az adatok bősége miatt itt csak a növénytermesztés fontosabb területeinek bemutatásra kerülhetett sor. A feldolgozás egyértelművé teszi, hogy a szántóföldi növénytermesztés lényegesen többrétű volt, mint amilyennek a korábbi feldolgozások alapján ezt gondolhatnánk. Bár kétségtelenül a gabonatermesztés volt a meghatározó, több más szántóföldi növényt is számottevő mennyiségben termesztettek. Ennek a növénykultúrának a társadalmi beágyazottsága is lényegesen szélesebb körű volt, mint amilyennek a szakirodalom eddig érzékeltette. Kétségtelen, hogy ez a foglalkozási ág olyan széles körű volt, hogy az egyes évtizedekben a vagyonképzés, a társadalmi rétegződés és számottevő feszültségek egyik forrásává vált. A homoki szőlő- és gyümölcstermesztéssel kapcsolatosan még hézagosabbak maradtak ismereteink. Ebből adódóan legtöbben egyenesen kétségbe vonták, hogy ezen a vidéken a középkortól számottevő szőlőkultúra lett volna, ezért sokan nem akarják történelmi borvidékeink között említeni, mivel azt feltételezték, hogy csak a század második felében vált számottevővé. Legkorábbi írott forrásaink itt felsorolt adatai viszont kétségtelenné teszik, hogy a XVI. század végén is igen széles körű és jogilag szervezett volt a város határában a szőlő- és gyümölcstermesztés. Csak a város gazdaságába való széles körű beágyazottságnak, csak a több évszázados hagyományoknak köszönhetően tudta átvészelni a háborús pusztításokat, a rendkívül kedvezőtlen állapotokat. Aligha kétséges, hogy a korábbi évtizedekből csak az egykori iratok elpusztulása miatt nem tudunk adatokat felidézni. Valójában Kecskeméten mind a szántóföldi növénytermesztés, mind pedig a szőlő- és gyümölcstermesztés a Mohácsot megelőző évszázadban is az egyik meghatározó foglalkozási ág lehetett. Az adatok hosszú sora bizonyítja, hogy a szőlő- és gyümölcstermesztés a lakosság jelentős hányada számára egyetlen megélhetési lehetőség volt, és számottevően hozzájárult a mind a tőke akkumulálásához, mind pedig a cívisváros társadalmának erőteljes vagyoni tagolódásához.