Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

gyen egy napra másfél csupor élet egy hétre, az férfiaké peniglen fél fertály. Az jo buzat nyolczadán aggyák, az aláb valót aláb. Az aratónak napjában 20 pénz a béri..."

82 Bár a gazdák érdekeit szemmel tartva a tanács igyekezett a munkabéreket viszonylag alacsonyan tartani, más irányú társadalmi feszültséggel is szembe kellett néznie a hatóságnak. A városi és vidéki szegénység között „derekas villongás" esett amiatt, hogy a vidékiek elfoglalják a helybeliek elől a munkát. „Azért az mely vidékiek egy holnapigh kaszáltanak az Értékes gazdáknak vagy 5 hetigh felrótt (sic!) az kecskeméti szegénységnek arra szabadságh adatik, hogy felére reá állhassanak ez mint az Gazda disponálni fogja őkett, vagy együtt a vidékiekvei, vagy hogy szakasztva, az kik pedigh 2 hétig dolgoztának avagy kaszáltanak, az ollyanokatt az kecskemétiek ki tudhattyák és ha az gabona el Takarítására alkalmatosak foghnak lenni, azoknak engedtetik, holott pedigh ezen vegezesünk ellen a kecskeméti gazdák refractariosok fognak lenni, Tehatt az fele reszie rea állandó keczkemétieknek nem akarna az Gazda enni adni, hordassák hus a Székbül nekiek és az bíró az gazdán az munkások Eledelét irremisebileter exaqualja."

83 Ezt a rendeletet azért is célszerű volt idézni, mivel több dologra is egyértelműen rávilágít. Egyrészt nyilvánvaló, hogy a más településekről ide kényszerülők lényegesen alacsonyabb bért kértek munkájukért mint a helybeliek. A tanács pedig a szociális béke megtartása érdekében kénytelen volt szigorúbban fellépni a gazdákkal szemben. Ezt nemcsak a fele-fele arányban történő alkalmazás kötelezővé tétele jelzi, hanem az is hogy a szükséges élelmiszer biztosítása érdekében még bizonyos hitelezésre is hajlandó volt ennek érdekében. A hús beszerzésének lehetőségére történő utalás kétségtelenné teszi azt is, hogy ősrégi hagyományokra épül az a szokás amely még a XX. század első felében is a szokásjog alapján természetes volt -, hogy a gazda kötelezettsége a részes aratók, napszámosok élelméről gondoskodni. A gabona aratása, szemben az ország jelentős részben fellelhető szokással, ezen a vidéken régtől fogva kaszával történt. A város határban egy Árpád-kori sírból egy rövid kasza került elő. Kétségtelen, hogy már évszázadok óta használatos eszköz lehetett ezen a vidéken mind a gabonaföldeken, mind pedig a réteken. A XVI. század végén Kecskeméten a kovácsok számára a céhbe kerülés egyik feltétele volt egy fuvágó kasza szakszerű elkészítése.

84 Az egyenetlen, kellően el nem boronált talaj komoly gondot jelenthetett a kaszásoknak. Erre utal egy 1698-ból fennmaradt feljegyzés: „Király János... eltiltott, hogy ne kaszáljuk a földet, mert el tördeli a kaszánkat.

85 Pedig egy jó kasza számottevő értéket jelenthetett. Erre utal Antal Gergely 1709-ből származó végrendeletének egyik kitétele: „...vettem 6 máriásokon két kaszákat...".

86 A gabonaszálak könnyebb összegyűjtése érdekében „takarót" helyeztek a kaszákra. A gabonát két formában hordták össze. A nagyobb szálú és dúsabban termő részeken kévébe kötötték és keresztekbe rakták a levágott szálakat.

87 A kévék gyor12 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 153. 13 Uo. 127-128. 14 SZABÓ Kálmán, 1938. 18., 120-125. 15 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 177. 16 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002/b. 55. A hat máriás 204 dénárral volt egyenértékű, ami egy kaszás 10-15 napi munkabérével volt egyenlő. '

7 Erre utal az 1591-ből idézett Horváth Gergely és aratói közötti konfliktus is, amit végül tanácsi beavatkozással oldottak meg.