Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

sabb és jobb elkészítése érdekében kévekötő pálcát használtak. Ezt minden bizonynyal a rozs, a kétszeres és a búza aratásánál alkalmazták leggyakrabban. A zab és az árpa aratásánál gyakoribb lehetett a rendre történő vágás, és a széna módjára történő összegyűjtés. A többi gabonánál lényegesen kisebb szárú köles összegyűjtése nagyobb részt ezzel a módszerrel történt. A gabona levágását követően a tarlókról a kereszteket, illetve boglyákat rakoncás szekereken szállították a szérűkre.

89 A levágott, majd keresztbe, illetve boglyákba rakott gabona szemének kipergetése ugyancsak hosszadalmas és fáradtságos munka volt. Az akkor szokásos cséplés helyett, amit a Dunántúlon és a Felvidéken fedett csűrökben a nyár végén és ősszel végeztek, itt lovakkal, ritkábban ökrökkel végzett nyomtatás révén pergették ki a gabonát. Ennek a sok szempontból elég kezdeteleges eljárásnak is volt számottevő előnye. Egyrészt az állati energia igénybevételével viszonylag gyorsan, az őszi esők előtt tudtak e munkával végezni. Ritka kivételnek számított, hogy a fagyok beálltával is kellett még nyomtatni. A másik előny a viszonylagos olcsóság volt, mivel csökkenteni tudták az emberi munka arányát. Hogy még így is milyen munkaigényes munka volt ez, egy 1756-ból való egyezséggel tudjuk érzékeltetni: „...Vacsi kölest a kötöttet hatodán, boglyában valót hetedén fogják nyomtatni...".

90 Csűrök helyett ezen a vidéken szérűket képeztek ki a föld ledöngölésével, melynek hézagait marhavérrel öntözték be, és ily módon annak szilárdsága is nőtt. Ezeket a szérűket többségükben a mezei kerteken belül hozták létre.

91 Tekintettel arra, hogy mind a nyomtatás, mind pedig az azt követő szelelés hosszadalmas munka volt, bérmunkát mindkét esetben alkalmaztak a nagyobb mennyiségű gabonát termelő gazdák.

92 A megtermett, betakarított és kellően tisztított gabona tárolása a nagy tömeg miatt régtől fogva komoly gondot jelentett minden gazdának. A napi fogyasztáshoz szükséges kisebb mennyiségeket hordókban, kosarakban tárolták.

93 Az ipari forradalom előtt a legtöbb gazdaságban vermekben tárolták a különféle gabonát. A XVIII. század derekán még az esztergomi főkáptalan birtokain is 98%-ban vermekben tárolták a szemes terményt. Még a világi főurak gazdasága is köztudottan néhány lépessel lemaradt az egyházi intézmények gazdaságához képest. Ezeket a vermeket palack formára képezték ki, és nem egyszer akár több ölnyi mélységre is ásták. Az üreget szalmával alaposan kiégették, hogy fala megfelelően száraz, kellően szilárd és lehetőleg jól szigetelt legyen. Ezekben a vermekben 5-10 évig is tároltak terményeket, de előfordult ennél hosszabb tartalmú tárolás is.

94 Az igazán jól megépített 1692-ből származó eset: „Boldog Mátyás fogta az kévekötő pálcát, ment az feleségéhez, hogy megverje...". IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 143. Az ilyen felszereltségül szekerek használatára példa: „...Csizmadia Mihály lovát Nagy András kétszer vagy háromszor egy rakonca-forma fával megütötte..." IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 198. BKMÖL XV. 37. Szabó Kálmán múzeumigazgató Kecskemét történetére vonatkozó jegyzetei. Szabó Kálmán kigyűjtése az egykori jegyzőkönyv szeptember 21-i döntéséről. 1677. augusztus 21. „Vas Gergely...panaszt tett, hogy ángya...úgy szidalmazta a kertnél, midőn a búzát a szérűre hordották..." BKMÖL IV. 1508/c. 1677/1678. 277. 1688. augusztus 18. „Dányon lakos Nagy András az Bíró János uram kerté táján nyomtatván, ki Császár Dóczi Istvánnál lakik, hozott be egy fekete lovacskákat (sic!), fa kengyelesek voltak..." BKMÖL IV. 1504/p. 1688. 1. „Hagyok az napámnak egy disznót, két fertály búzát és egy hordó árpát minden hordóstul, megent egy vasfazekat." IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002/b. 63. Korabeli feljegyzés hiányában egy 1814-ből származó esetet idézünk: „Udvarunkban egy verem tisztabúzát találtunk, amint atyám emlékezett, 1770. esztendőbül való volt, a közepében taltáltatott még jó búza." SZILÁGYI Tibor, 1999. 73.