Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

évszázaddal később - amikor a termelékenyég ösztönzése érdekében már a birtokolt, megművelt területek nagyságát is figyelembe vették az adóztatás során -, merült fel komoly igény annak érdekében, hogy minőségük, termőképességük alapján osztályozzák a város határát. Egy rövid ismertetés keretén belül célszerű nagyon összefogottan érzékeltetni, a gazdák rendelkezésére álló talajok között milyen szélsőségek, milyen fokozatok voltak, milyen formában végezték a növénytermesztést. Ezeknek a területeknek a termőképessége egyébként száz évvel korábban is hasonló lehetett. Mivel túlságosan nagy változásokkal a talajművelés, a talajjavítás terén nem számolhatunk, így legalább néhány komoly támpontot kaphatunk. Első osztályúnak minősítették azokat a talajokat, melyeket öt éven belül háromszor vetettek be, és holdanként általában tíz pozsonyi mérő szemes terményt adtak. Az első évben búzával vagy kétszeressel, a másodikban árpával, a harmadikban zabbal vetették be. A negyedik évben pihent a terület, az ötödikben újból ugarolták. így több mint ötven százalékban hasznosították. Ilyen talajú mezei kertek voltak Városföldön, a Mindszenti dűlőben, Borbás jelentős hányadán. A másodosztályú földeket hatéves forgáson belül háromszor vetették be. Az első évben kétszeressel (egyharmad búza kétharmad rozs) hasznosították, a másodikban hagyták pihenni, a harmadikban árpával vetették be, a negyedikben ismét pihent, az ötödik évben zabot termeltek rajta, és végül a hatodikban ugarolták. így növénytermesztésre kisebb mértékben vették igénybe. A termelésbe fogott években holdanként átlagosan nyolc-tíz pozsonyi mérő gabonát eredményezett müvelésük. Ilyen termőtalaja volt Kisfái, Talfája, Gátér és Úrrét egy részének. Szentkirály termőföldje erősen változó volt. Igazán jó talaj elvétve volt található. Szentlőrinc puszta területén a talaj jóval egyenletesebb volt. A még ezeknél is gyengébb, harmadosztályú, erősen homokos földeket hatévenként csupán két alkalommal vetették: az első évben rozsot termeltek rajta, a másodikban pihent, a harmadikban zab termesztésével próbálkoztak, a negyedik és az ötödik évben pihentették, majd a hatodikban ugarolták. Ezekről a szántókról évenként 8 mérő gabonát vagy 50 mázsa szénát takarítottak be. Csődörhomoka (Méntelek), Kerekegyháza, Köncsög, Matkó, Bene stb. egy-egy része sorolható ide. A város határában is, főként pedig a bérelt pusztákon még ennél gyengébb talajok is jelentős mennyiségben voltak fellelhetők. Ezek a negyedosztályú földek gabonatermesztésben alig hasznosultak. Egy hatéves cikluson belül legfeljebb egyszer vetették be, a többi évben, pihent, illetve legeltették. A vetés során holdanként öt pozsonyi mérőnél többet ritkán termett, és szénából is legfeljebb huszonöt mázsát remélhettek a gazdák.

69 Sajnos még közvetett adataink sincsenek arra vonatkozóan, hogy mekkora lehetett egy pénzes vagy város adománya mezei kert. A dézsmalajstromok adataiból következtethetünk arra, hogy az egyes gazdák terméseredménye között rendkívül nagyok voltak a különbségek. Ha nem is tételezhetjük fel, hogy a termésmennyiség és a terület nagysága egyenesen aranylott egymáshoz, az ismételten jelentkező eltérési arányok alapján joggal tételezhetjük fel, hogy mind a talaj minőségét, mind a terület nagyságát tekintve komoly eltérésekkel kell számolnunk. Miként erre már utaltunk, azt egyértelműen állíthatjuk, hogy a gazdák számottevő csoportja több mezei kertet birtokolt. Az is aligha kétséges, hogy a kellő igaerővel rendelkezők egy FÖRDÖS László, 1933-34. 45-47.