Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

ELŐADÁSOK - OROSZ LÁSZLÓ: PROBATIONES CALAMI (TOLLPRÓBÁK)

(15, 65) éppen csak a figyelmet hívja fel első sorának és (két versszakra bontott) első versszakának az idézése. Mindkettő egy erdélyi unitárius költő, Szentmártoni Bodó János műve. Nem hiányoznak az idézett szövegek közül a kor sok szenvedést, megpróbáltatást okozó viszonyaival, történéseivel kapcsolatos megnyilatkozások sem. Terjedelmével, jó stílusával és verselésével is kiemelkedik közülük a címként ezt a keltezést föltüntető költemény: Anno 1673. (71) Számkivetett ember panaszolja benne sorsát, szólaltatja meg szülei, rokonai, nemzete és hazája, Erdély utáni vágyakozását. Ezt a verset sem a publikáltak, sem az említettek között nem sikerült megtalálnom (15 sorát már 1671-ben idézték) (36). Lehet, hogy mindeddig ismeretlen. Kovács Sándor Iván, akitől segítséget kértem felkutatásában, Magyar vers 1673-ból címmel megjelentette az Irodalomismeret 2005/4. számában hozzá írt levelemmel együtt. Nem található az ismert versek között az „Ezerhatszázhetvenhárom" kezdetű négy sor (70), továbbá az 1673-ban idézett „Oh nyomorúságos esztendő", „Oh kegyelmes Isten szánj meg" és „Oh te nagy hatalmú irgalmas Isten" kezdetű vers sem (37, 50, 51, 52). Mind az ország, mind a város számára veszedelmekkel volt terhes ez az idő. A ferences gvárdiánt másodmagával elhurcolták Kecskemétről, két éve végezték ki a Wesselényi-összeesküvés vádlottjait, Lipót császár az alkotmányt megszegve kormányzótanácsot állított az ország élére, megkezdődött a protestáns lelkészek bíróság elé idézése, Erdélyben szervezkedtek a bujdosók a királyi Magyarország ellen. Az 1671-ben idézett „Föld, tenger, egek sírjatok" kezdetű vers Zrínyi Pétert, Frangepán Ferencet és Nádasdy Ferencet sirathatja, az öt évvel későbbi „Az zöld pázsit vértől piros" (75) őket gyászolhatja. Szerelmi tárgyú költeményt nem találtam az idézettek között. Bizonyára Kecskeméten is szigorúan vették az ilyenek tiltását mind a katolikus, mind a református egyház részéről. A felekezetek közti viszálynak, egymás támadásának vagy gúnyolásának sincs nyoma. Egyetlen tréfás versike oldja az idézettek komoly, sőt komor hangulatát: a vagabund rigmusfaragók valamelyikétől származó Tücsöklakodalom egy kis részlete (31). Csak föltételezem, hogy a számomra ismeretlen versek közül néhány helyi költőtől származhat (16, 33, 50, 51, 70). Bizonyíthatóan ilyen László deák Hornyik Jánostól közölt gyenge színvonalú „korrajzi versezetének" hibás idézése (77). Azok között a versek között, amelyeknek az eredetijét nem találtam meg, bizonyára vannak ismertek: nyomtatásban is hozzáférhetők vagy feltárt kéziratos kötetekben találhatók. Kutatásom eredményességét eleve behatárolta, hogy fó forrásaimban, csak a kezdősorok mutatója segítségével tájékozódtam.

5 Mivel a kéziratos gyűjtemények tanulmányozására nem vállalkoztam, szövegeltérésekre csak nyomtatásban megjelent müvek (többnyire nem is közel egyidejűek) segítségével hívhattam fel a figyelmet. Az egykorú helyesírás megőrzésére már csak ezért sem vállalkozhattam. Régi Magyar Költők Tára, XVII. század. Szerk.: Klaniczay Tibor és Stoll Béla. Budapest. 1959— 1992. STOLL Béla: A magyar kéziratos énekkönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája, 1542-1840. Budapest. 2002.