Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

ELŐADÁSOK - KŐFALVI TAMÁS: A DIPLOMATIKAI FORRÁSOK KIADÁSÁNAK KÉRDÉSEI ÉS PÉLDÁI MAGYARORSZÁGON

Az ilyen forráskiadványok általános felhasználási és sokoldalú kutatási céllal látnak napvilágot. A forráspublikációk tartalmának összeállításában az iratok típusa is meghatározó lehet,

5 a leggazdagabb csoportot azonban kétségtelenül azok a gyűjtemények jelentik, amelyek valamely terület, település, tevékenység stb. történetére vonatkozó forrásokat adnak közre.

6 A forráskiadványok formai jellemzői nem feltétlenül tudományos döntés eredményei, gyakran a rendelkezésre álló - anyagi és emberi - erőforrások vagy más objektív szempontok határozzák meg. A kiadási forma néha eleve determinált, így például facsimile kiadványt csak önálló műként lehet megjelentetni. A forráskiadás kiadói elvei A facsimile A facsimile kiadvány célja, hogy az eredeti dokumentummal teljesen megegyező tartalmi és formai jegyekkel rendelkező hasonmást hozzon létre. A facsimile magyar megfelelője is a 'hasonmás'. A szó latin eredetű, a hasonló példány előállítására történő buzdításból származik (fac simile = készíts hasonlót). A facsimile az eredetijéhez teljes alaki, tartalmi és anyagi hűséget mutat, ezért elkészítése igen költséges. Hasonmás kiadásra csak akkor kerül sor, ha a tartalmi jegyek mellett a formai és az anyagi hűségnek kiemelkedő szerepe van. Minthogy a diplomatikai források nagy része nem ilyen, ezért a hasonmás kiadás a diplomatikai források esetében kifejezetten ritka. A facsimile kiadvány egyébként nem is kutatáscentrikus, inkább a nyomdász, mint a történész magas színvonalú szaktudását igényli. Bizonyos esetekben azonban az okleveles források esetében is indokolt élni ezzel a kiadói elvvel. Jó példa erre az Aranybulla facsimile kiadása.

7 Ebben az esetben a kiadás túlmutat önmagán, hiszen az Aranybulla mint történeti forrás kutathatóságához, tudományos felhasználhatóságához semmilyen többletet nem ad hozzá, de nem is ez az elsődleges cél. A facsimile kiadványok nem kutatásorientált jellege ebben az esetben is megmutatkozik. A kiadó, mivel az Aranyabulla eredeti szövege nem maradt fenn, a dokumentum 135l-es átírásának hasonmását adja az olvasó kezébe. Mivel azonban e dokumentum eredetijéről a pecsét elveszett, a kettőspecsét másolata I. Lajos király egy másik oklevelén megmaradt pecsét alapján készült. E facsimile kiadvány tehát a történeti hűséget részben kényszerből, részben felvállalt kiadói elv5 Armálisok. Nemesi címereslevelek a Zala Megyei Levéltár gyűjteményéből. Szerk.: Molnár András. Zalaegerszeg. 2004. 6 Magyar erdészeti oklevéltár I. 1015-1742. Szerk.: Tagányi Károly. Budapest. 1896.; Monumenta historica lib. reg. civitatis Zagrabiae metropolis regni Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae. Collegit et sumptibus eiusdem civitatis edidit Johannes Bapt. Tkalcií. Vol. I-XIV. Zagrabiae 1889-1932.; A Héderváry-család oklevéltára I—II. Közli: Radvánszky Béla-Závodszky Levente. Budapest. 1922.; A zichy és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zieh et Vásonkeő. I—XII. Szerk.: Nagy Imre-Nagy Iván-Véghely DezsöKammerer Ernő-Lukcsics Pál. Pest-Budapest. 1871-1931.; Tolna megye középkori történetéhez kapcsolódó oklevelek regeszták Szerk.: Fenyvesi László. Szekszárd. 2000.; Pécs ezer éve. Szemelvények és források a város történetéből, (1009-1962). Történelmi olvasókönyv. Főszerk.: Márfi Attila. Szerk.: Nagy Imre Gábor-Kövecs Ferenc. Pécs. 1996.; Zala megye történelmi olvasókönyve. Helytörténeti szöveggyűjtemény. Szerk.: Molnár András. Zalaegerszeg. 1996.