Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

ELŐADÁSOK - KŐFALVI TAMÁS: A DIPLOMATIKAI FORRÁSOK KIADÁSÁNAK KÉRDÉSEI ÉS PÉLDÁI MAGYARORSZÁGON

ként alárendeli a formai és anyagi megjelenésnek. Ennek következtében azonban megszülethetett az a kiadvány, amely mindmáig a legjobban hasznosítható és egyedülálló értékű a diplomatika tanításában, illetve a középkori oklevelek formai jegyeinek szemléltetésében. A teljes eredeti szövegű közlés Az eredeti okleveles forrás teljes szövegű közlése az eredeti dokumentum szövegének modern nyomdai formátumú kiadása, amely általában egyetlen szövegváltozat/szövegpéldány alapján készül. Fontos tudományos elvárás, hogy a kiadás alapjául az eredeti, illetve ha az már elveszett, akkor az ahhoz legközelebb álló szövegváltozat szolgáljon. Eredeti szöveg híján a kiadónak filológiai módszerekkel kell megállapítania, hogy melyik a leghívebb szövegváltozat. Több azonos értékű szövegváltozat (pl. átírások) esetében a kiadó által választott forma regnans a gyűjtőhely szerinti tematizálás során a gyűjtőhelyen található példány - szolgál a kiadás alapjául. Ma már a teljes szövegű közlések esetében is elvárás a tudományos apparátus készítése, amelyből többek között az is kiderül, hogy a kiadó melyik szövegváltozatból dolgozott, illeve, hogy milyen más szövegváltozatok (pl. átírás, másolat) léteznek még. Az eredeti (jobbára latin) nyelven történő közlés esetén - a használat megkönnyítése érdekében - a dokumentum elejére rövid magyar nyelvű tartalmi kivonatot (fejregeszta) szokás illeszteni. A teljes szövegű kiadás igen terjedelmes, ezért költséges közlési forma. Különösen problematikussá teszi az oklevelek formulas részeinek kezelését, hiszen ezek többszöri, szükségtelen közlése feleslegesen növeli a terjedelmet, ezáltal a kiadási költségeket. A teljes szövegű kiadás számos elvi döntést is igényel, hiszen külön problematikát jelent például - a hangjelölés hűsége és módja, - a rövidítések feloldásának formája, - a helyesírás következetlensége. A Magyar Tudományos Akadémia 1920-ban a Századok c. folyóiratban külön szabályzatot jelentetett meg a középkori latin források közlésére, amely 21 pontban foglalja össze a latin nyelvű diplomatikai források szövegközlési alapelveit, a hangjelölési kérdésektől kezdve a magyarázatokon át a mutatókig bezárólag.

8 A Nemzetközi Diplomatikai Bizottság (Commission Internationale de Diplomatique) 1974 őszén Barcelonában fogadta el a középkori latin oklevelek nemzetközi kiadási szabályzatát, amelyet 1977-ben publikált.

9 A teljes szövegű fordítás legfőbb dilemmája, hogy a kiadó elsősorban a szöveghűséget, vagy a szöveg értelmét részesítse-e előnyben. A szöveghűség jegyében született betűhív közlések és az értelmezést előtérbe helyező Javított" szövegkiadások közti elvi különbség a kiadó és a szöveg közötti A Magyar Történelmi Társulat forráskiadási szabályzatai. A Magyar Tudományos Akadémia szabályai középkori latin források közlésére. In: Századok. 54. 1920. melléklet 22-24. Robert-Henri Bautier (ed.): Normalisation internationale des méthodes de publication des documents latins du moyen âge, Colloque de Barcelone, 25 octobre 1974 [Comité international des sciences historiques. Commission internationale de diplomatique], Roma. 1977. A szabályzatot bemutatta és magyar relevanciája részeit ismertette Györffy György: Nemzetközi oklevélkiadási szabályzat. In: Levéltári Közelmények 51-52. 1980-1981. 97-108.