Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

ELŐADÁSOK - KŐFALVI TAMÁS: A DIPLOMATIKAI FORRÁSOK KIADÁSÁNAK KÉRDÉSEI ÉS PÉLDÁI MAGYARORSZÁGON

jó forráspublikáció elkészítése az iskolai szöveggyűjtemények és a kutatási célú kiadványok esetében is ugyanúgy magas színvonalú - bár természetesen más jellegű forráskiadó tevékenységet feltételez. A diplomatikai forráskiadványok több szempont alapján csoportosíthatók: Tartalmilag Formailag Kiadói elv szerint gyűjtőhely szerinti monografikus, önálló kiadvány facsimile kiadó szerinti kiadványrész (melléklet, függelék, egyedi vagy folytatásos közlés periodikában) teljes eredeti szövegű közlés korszak szerinti kiadványrész (melléklet, függelék, egyedi vagy folytatásos közlés periodikában) teljes szövegű fordítás irattípus szerinti kiadványrész (melléklet, függelék, egyedi vagy folytatásos közlés periodikában) regeszta vonatkozás szerinti kiadványrész (melléklet, függelék, egyedi vagy folytatásos közlés periodikában) regeszta A facsimile kivételével valamennyi kiadványtípus adekvát módon jelenhet meg papír alapú és digitális adathordozón is. Természetesen ezek a szempontok több, egymástól részben független koordinátarendszert alkotnak, így az egyes kiadványok valamennyi szempont alapján besorolhatók. Alábbiakban a kiadói elv szerinti csoportokról lesz részletesebben szó, a többi szemponthoz kapcsolódóan csak néhány alapvető gondolat, illetve példa olvasható. A diplomatikai forráskiadványok tartalmának egyik rendezőelve lehet a források gyűjtőhelye. Ide tartoznak azok - a ma már szép számban létező -, javarészt monografikus és teljességre törekvő publikációk, amelyek egy-egy levéltár vagy levéltári egység okleveles forrásait adják közre.

1 Ebben a csoportban külön ki kell emelni a Magyar Országos Levéltár Forráskiadványok c. sorozatának családi levéltárait, amelyek regeszták formájában közlik fél tucat család 1526 előtt keletkezett okleveleit.

2 A forráskiadás másik alapelve szerint valamely oklevéladó szerv által kiadott iratok kerülnek közlésre, általában regeszták formájában.

3 Az ilyen jellegű kiadványok igen jelentős forrásbázist biztosítanak - egyebek mellett - az intézménytörténet számára. A diplomatikai források kiadásának egyik legkézenfekvőbb rendezőelve a kronologikus alapú tematizálás, amelynek nyomán egy-egy hosszabb-rövidebb időszak teljes vagy válogatott okleveles anyaga kerül publikálásra.

4 ' Pl.: Borsa Iván: A Somogy Megyei Levéltár Mohács előtti oklevelei. In: Somogy megye múltjából. 14. Szerk.: Kanyar József. Kaposvár. 1983. 3-81.; Árpád-kori oklevelek a Heves Megyei Levéltárban. Szerk.: Kondomé Látóczki Erzsébet. Eger. 1997. 2 Pl.: A Szent-Iványi család levéltára 1230-1525. Szerk.: Borsa Iván. Budapest. 1988.; A Balassa család levéltára 1193-1526. Szerk.: uő. Budapest. 1990.; A Justh család levéltára 1274-1525. Szerk.: uő. Budapest. 1991.; Az Abaffy család levéltára 1274-1515, a Danes család levéltára 1232-1525, a Hanvay család levéltára 1216-1525. Szerk.: uő. Budapest. 1993. 3 Pl.: Szabolcs megye hatóságának oklevelei II. (1387-1526). Szerk.: C. Tóth Norbert. Budapest-Nyíregyháza. 2003.; A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái. 1542— 1544. Szerk.: Bilkei Irén. Zalaegerszeg. 2002.; Borsa Iván: A somogyi konvent oklevelei az Országos Levéltárban. In: Somogy megye múltjából. Szerk.: Szili Ferenc. Kaposvár. I. 1215-1300 (1995), II. 1301-1330 (1996), III. 1331-1340 (1997); Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae eritico diplomatica I-II/l. Szerk.: Szentpétery Imre Budapest. 1923-43., II/2-3. Szerk.: Szentpétery Imre-Borsa Iván. Budapest. 1961. 4 Pl. - Anjou-kori oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum andegavensium illustrantia 1301-1387. I-. Föszerk.: Kristó Gyula. Budapest-Szeged. 1990.; Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. I—

VII. Szerk.: Nagy Imre-Tasnádi Nagy Gyula. Budapest. 1878-1920.; Zsigmondkori oklevéltár. I—VI. Szerk.: Mályusz Elemér-Borsa Iván. Budapest. 1951.; Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I-XI1. Közzé teszi: Wenzel Gusztáv Pest-Budapest. 1860-1874.