Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)
ELŐADÁSOK - KŐFALVI TAMÁS: A DIPLOMATIKAI FORRÁSOK KIADÁSÁNAK KÉRDÉSEI ÉS PÉLDÁI MAGYARORSZÁGON
A diplomatikai források kiadása A diplomatikai források a középkor nagyjelentőségű forráscsoportját jelentik. Különösen igaz ez Magyarországon, ahol az okleveles források - nem túl magas számuk ellenére - kiemelt szerepet játszanak a középkori történelem kutatásában. A nyugat-európai forrásgazdagsággal összehasonlítva a 300 000 körüli középkori magyar oklevél nem tekinthető túl nagy számnak. Ennek az állománynak a jelentőségét elsősorban az adja, hogy más forrástípusok tekintetében a magyar medievisztika még szegényesebb adottságokkal kénytelen szembesülni. A magyar középkor öröksége évkönyvekben, krónikákban és gestákban egyaránt szerény. Különösen nagy a hiány a mikrotörténelem tanulmányozására alkalmas helyi források terén. így a narratív források viszonylag gyér száma miatt az oklevelek - számuktól függetlenül hiánypótló szerepet töltenek be. A középkori okleveles források viszonylag kis száma, illetve hiánypótló jellege a kutatás és a kiadás elveit is a teljességre törekvés irányába tolja el. Egy-egy téma kutatása, illetve egy-egy diplomatikai forráskiadvány kapcsán szinte természetes módon vetődik fel a teljes vonatkozó okleveles anyag feldolgozásának igénye. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar középkor kutatói/kiadói nemcsak a magyar történelem későbbi korszakainak kutatóihoz/kiadóihoz, hanem a külföldi medievisztika kutatóihoz/kiadóihoz képest is másfajta viszonyba kerülnek forrásbázisukkal, mert tevékenységük alapját nem a válogatásnak, a szelektálásnak, a fontosabb források kiszűrésének, hanem a teljességre törekvésnek a kényszere jelenti. A diplomatikai források kiadásának elsődleges célja is a kutathatóvá tétel. Ezen túlmenően az egyes forráskiadványok számára legmegfelelőbb kiadási forma számos tényezőtől függ. A kiadási formát sokszor kényszerítő erejű külső tényezők (pl. anyagi források) befolyásolják. Ezektől azonban most eltekintve, azt lehet mondani, hogy a megfelelő kiadási formát a pragmatikus, célorientált és empatikus tervezéssel lehet megtalálni, amelynek során a forráskiadást minden esetben eszköznek és nem célnak kell tekinteni. A kiadási formát meghatározó szempontok: - a kiadandó források jellemzői - a célközönség összetétele - a felhasználás célja. A kiadandó forrás jellemzőinek vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy a kiadandó forrásnak van-e már korábbi kiadása, illetve az milyen jellegű és színvonalú. Emellett nem mellékes az a szempont sem, hogy milyen terjedelmű forráskiadvány kiadására van lehetőség, illetve a terjedelem hogyan szolgálja leginkább az egyéb szempontokat. Mérlegelni kell azt is, hogy melyek azok a releváns - tartalmi és formai - tulajdonságai a forrásnak, amelyeket a kiadásban meg szeretnénk jeleníteni, és melyek azok, amelyek elhagyhatók. A forráskiadvány jellegét alapvetően befolyásolja célközönségének jellege, összetétele és tudása. Vegyes célközönség esetén olyan „többrétegű" forráskiadványt is létre lehet hozni, amelyben több kiadói elv egyszerre jut érvényre. Az olvasóközönséggel szorosan összefüggő kérdés a forráskiadás célja. A tudományos felhasználásra szánt forrás értelemszerűen másfajta forráskiadási stratégiát igényel, mint az oktatási vagy az ismeretterjesztő célú. Fontos azonban megjegyezni, hogy a forráskiadvány minőségét az említett szempontoknak nem szabad befolyásolniuk, a
