Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÁLLAMÜGYÉSZSÉGE AZ 1918-19-ES FORRADALMAK IDEJÉN

alkalmazni". A rendelet az új kormányzathoz való eskü letételéhez kötötte az alkalmazást. Kézhezvétele után viszont a magyar szervek úgy döntöttek, hogy azt nem teszik le, helyükön maradnak és teljesítik feladataikat. Ugyanakkor értesítették a magyar minisztériumot, mely érintkezésbe lépett Újvidéken az ottani kormányzattal az igazságszolgáltatási kérdések rendezéséről. A tárgyalások eredménytelen befejeztével a Narodna Uprava 1919. január 14-i rendeletével határidőt tűzött ki a magyar igazságügyi alkalmazottak számára az eskü letételére. A szerb kormányzat arra is felhívta a figyelmet, hogy aki nem hajlandó esküt tenni, azt kiutasítja Magyarországra. Ez nem is maradt puszta fenyegetés, mint azt bizonyítja az a február 28-án kelt kiskunhalasi járásbírósági jelentés, mely szerint „a Szabadkáról kiutasított igazságügyi tisztviselők a törvényszék elnökének utasítására a mai napon jelentkeztek, s mivel hajléktalanok [...] őket ideiglenesen a fogház helyiségeiben helyeztem el".

100 A megszállt területeken nem volt elegendő délszláv nemzetiségű szakember, ezért a belgrádi kormány igazságügy-minisztere 1919. július 3-i rendelkezésével a magyar igazságügyi szervek működését további intézkedésig fenntartotta. A megszállt területeknek a békekötésig való igazságügyi beosztásáról is rendelkezett: a szegedi kerülethez tartozó szerveket a Pécsi ítélőtáblának rendelte alá, a Kúria helyettesítésére pedig a Temesvári ítélőtáblán rendszeresített egy felülvizsgálati tanácsot.

101 A szerb hatalom így a békekötésig eltűrte a korábbi igazságügyi szervek működését. A pécsi államügyész jelentése szerint „a megszállás folytán hatóságom területén működő S.H.S. [Szerb-Horvát-Szlovén] katonai hatóságok és polgári közigazgatási szervek a politikai pereket kivéve a bíróságok és az államügyészség működésébe oly mértékben és olyan értelemben, hogy az a működés feltétlen megszüntetését vonta volna szükségszerűen maga után, be nem avatkoztak". Bár a szerb csendőrséget a magyar ügyészség nyomozás teljesítésével nem bízhatta meg, közönséges bűncselekmények esetén az gyakran ide küldte meg az eljárás iratait.

102 A megszálló hatalom azonban fizetést és az eljárások folytatásához szükséges pénzt a magyar szerveknek nem adott, az épületeket katonai célokra vette igénybe, a felszerelést pedig elzsákmányolta. Ebben a helyzetben az ügyészség a hágai konvenció 48. cikkére hivatkozással a megszálló hatalom kormánybiztosához fordult „a megfelelő összegnek rendelkezésre bocsátása céljából", de „sem válasz, sem pénz nem érkezett".

103 * Az ország keleti részén a román hadsereg előbb a Maros mentén húzódó demarkációs vonalig szállta meg a magyar területet, majd előrenyomult nyugat felé. így egymás után kerültek megszállás alá Erdély igazságszolgáltatási központjai: pl. 1918. december 2-án Marosvásárhely, 7-én Brassó, 24-én Kolozsvár. KNÉZY Lehel, 1942. 66. BKMÖL VII. 16. 484. doboz. A Kiskunhalasi Járásbíróság 1919. El. I. C. 24. jelentése 1919. február 28-án a Kalocsai Államügyészséghez. KNÉZY Lehel, 1942. 72. MOL K 579. 561. cs. Pécsi Államügyészség. 1920. El. 18. A/18, 1921. El. 18. A/19. MOL K 579. 561. cs. Pécsi Föü. 62/1921. fú.; KNÉZY Lehel, 1942. 71.; Pécs és Baranya. 1929. 60.: a megszállók a Pécsi ítélőtábla épületét katonai célra vették igénybe, a bíróságok, az ügyészség, s a fogház felszereléseit és a bűnügyi iratokat elvitték.