Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÁLLAMÜGYÉSZSÉGE AZ 1918-19-ES FORRADALMAK IDEJÉN

akkor, ha „a tettes közveszélyességére lehet következtetni, vagy ha a tettesnek a társadalomba való visszabocsátása a közrend és közbiztonság érdekére egyéb szempontból aggályos". Azokat az ügyeket, melyekben az „eljárás tovább folytatandó, a már kiszabott büntetés pedig végrehajtandó, további intézkedés végett a forradalmi törvényszékhez kell áttenni".

64 A rendelet értelmezését illetően zavar uralkodott az ügyészségeken, hiszen a korábbi eljárási szabályoknak megfelelően érkeztek a feljelentések, nyomozati anyagok a - rendőrség és csendőrség helyébe lépett - Vörös Őrségtől, a települések munkástanácsaitól, direktóriumaitól, közönséges bűnügyekben pedig a forradalmi törvényszékektől is.

65 A helyzet tisztázására az ügyészek iránymutatást kértek, mivel a Forradalmi Kormányzótanács LXII. rendelete „csupán a bíróságoknál függőben lévő bűnügyekről szól [...], az államügyészségeknél levő nyomozással előkészített vagy vizsgálattal befejezett ügyek a bűnügyeket átvizsgáló tanács megérkezéséig nyilvántartassanak-e, avagy azokat az ügyészség saját hatáskörében megszüntesse, illetve a vádirat kapcsán a bírósághoz beterjessze-e?"

66 Problémát okozott a forradalmi törvényszékek és az államügyészség közötti hatáskör elhatárolása is, mivel az 1919. március 2l-e előtt megindított bűnügyekre a Forradalmi Kormányzótanács LXII. rendelete „a volt büntető bíróságok és államügyészségek működését megszüntette". Ugyanakkor kérdéses, hogy az e dátum után elkövetett bűncselekmények miatt, illetve az „azóta megindított bűnügyekben a bírói hatáskör és illetékesség mi módon van szabályozva?" A zavart a Forradalmi Kormányzótanács XLV. rendelete 2. §-ának megfogalmazása okozta, mivel azt eltérően értelmezik a forradalmi törvényszékek. Van olyan, amelyik „minden, a tanácsköztársaság kikiáltása óta keletkezett bűnügyben ítélkezik", de olyan is, amelyik csak kivételesen él a biztosított lehetőséggel. Arra is sor került, hogy az adott területen működő vádbiztos és államügyész megállapodott egymással: a forradalmi törvényszék csak a rendelet 1. §-ában megállapított cselekmények miatt jár el, míg az olyan bűncselekményeknél, amelyekben „a tanácsköztársaság érdekei érintve nincsenek", az eljárás az államügyészségnek kerül átadásra.

67 A felvetett kérdésre a 35.736/1919. I.N.E. szám alatt született állásfoglalás, mely szerint „a régi bíróságok büntető ügyekben nem járhatnak el, és ez idő szerint végleges intézkedésig az összes bűnügyek a forradalmi törvényszék hatáskörébe tartoznak".

68 Bár a likvidációról szóló rendelet csak a bíróságokat említette, sor került az ügyészségeken is ezen eljárásra: pl. a Budapesti Államügyészségen 1919. áprilismájusban a likvidáló bizottság 2527 ügyben megszüntette az eljárást, és csak 378-at talált folytathatónak.

69 A LXII. rendelet következetes végrehajtására egyébként nem került sor. Az Igazságügyi Népbiztosság leirataiban sürgette is az államügyészségek, bíróságok és országos büntetőintézetek vezetőit, hogy „a régi kapitalista rezsimből Tanácsköztársaság, 1919. április 17. 1-2. BKMÖL VII. 16. 16,352. 1919. évi iktatókönyv. Pl. 2327: Szalkszentmártoni Vörös Őrség távirata egy családi gyilkosságról, 2370, 2859: Kalocsai Forradalmi Törvényszék vádbiztosa a csalás, illetve súlyos testi sértés miatti feljelentéseket átteszi, 2865: Kecskeméti 2. vörös ezred parancsnokának jelentése a dunapataji fosztogatások ügyében, 2916: Sükösdi Munkástanács jelentése, mellyel a nyomozati iratokat beterjeszti. BKMÖL VII. 16. 491. doboz. 1919. El. 2T/4. Uo. 1919. El . 2. F/7. BFL Budapesti Királyi Főügyészség. 3011/1919. fü. RÁKOS Ferenc, 1953.96.