Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÁLLAMÜGYÉSZSÉGE AZ 1918-19-ES FORRADALMAK IDEJÉN

szervek kezében maradjon", a törvényszék elnöke és az államügyészség vezetője a megbízatást elvállalták, és a hivatásos bírákat elnökké, az ügyészeket pedig vádbiztosokká kijelölték. 9 Az igazságügyi népbiztos március 31-én kifejezetten utasította a Budapesti Államügyészséget, hogy „a forradalmi törvényszéket a szükséghez képest a megfelelő helyiséggel és személyzettel lássa el". A fővárosban a megalakult újfajta bíróság így a Markó u. 27. szám alatt, a törvényszék épületében székelt: mellette a vádbiztosi teendőket többek között 2 államügyész és 24 bíró is ellátta.

60 A Forradalmi Kormányzótanács rendeletei kezdetben esetenként határozták meg, hogy mely cselekmények tartoztak a forradalmi törvényszékekre. Az 1919. április 9-én kiadott XLV. rendelet viszont már általános jelleggel szólt a hatáskör kérdéséről: az 1. § szerint idetartoztak a Forradalmi Kormányzótanács vagy az egyes népbiztosok rendeleteit megszegők cselekményei, de a 2. § lehetővé tette, hogy „a Tanácsköztársaság érdekei védelmében sürgős szükség esetén" eljárhat olyan bűnügyekben is, amelyeket külön rendelkezés nem utalt hozzájuk. 1 A forradalmi törvényszékekre vonatkozó végleges szabályozást a Forradalmi Kormányzótanács 1919. május 17-én megjelent XCIV. rendelete adta, mely részletesen szólt a szervezeti és eljárási szabályokról. A fő hatáskört a 6. § tartalmazta, mely szerint a forradalmi törvényszékekre „oly bűncselekmények elbírálása tartozik, amelyek a Tanácsköztársaság fennmaradását és biztonságát, s általában a dolgozók uralmának forradalmi rendjét sértik vagy veszélyeztetik". E szakasz pontjai példálózva felsorolták, milyen bűncselekmények tartoznak ide: pl. a rendeletek megszegése, köztulajdon rongálása, árdrágítás. A 7. § szólt arról is, ha ezeken felül a „rendes bíróság hatáskörébe tartozó bűncselekményt követett el" valaki, akkor a forradalmi törvényszék azt is elbírálja.

62 E szabályokon túl a bűnügyek ún. likvidációja volt az a rendelkezés, mely alapvetően befolyásolta az igazságügyi szervek működését. Az igazságügyi népbiztos a Forradalmi Kormányzótanács 1919. április 12-i ülésén vetette fel a Tanácsköztársaság létrejötte előtt indított büntetőeljárások revízióját azért, hogy csak „a közveszélyesek és a proletárállam szempontjából veszedelmesek maradjanak fogságban".

63 Ennek megfelelően a Forradalmi Kormányzótanács április 17-én kiadott LXII. rendelet szólt a régi rendszer alatt indult bűnügyek felülvizsgálatáról. Minden megyében alakítania kellett a direktóriumoknak felülvizsgálati tanácsokat - melyek mellé az igazságügyi népbiztos is kinevezte megbízottját - azért, hogy a területükön lévő bíróságok függőben lévő összes bűnügyét, valamint a végre nem hajtott és a folyó büntetéseket átvizsgálják. Ennek az volt a célja, hogy megállapításra kerüljön, az eljárás vagy a büntetés megfelel-e a proletárdiktatúra szellemének: azokat a bűnügyeket, melyeket „az eddig fennállott osztályállamban" indítottak és „a kapitalizmus védelmét szolgálták", meg kellett szüntetni. Viszont „semmi körülmények között nem szabad megszüntetni a bűnvádi eljárást és törölni a már kiszabott büntetést" SARLÓS Béla, 1961. 342.; A Budapesti Királyi ítélőtábla Fegy. 42/11/1920. szerint a rimaszombati direktórium az ottani államügyészt jelölte ki vádbiztosnak. MOL K 616. 1. cs. Pl. Curia Kft. 83/1920/8. szerint a zalaegerszegi ügyészt a népbiztos jelölte ki vádbiztosnak. MOL K 616. 1. cs.; BÓNIS György, 1959. 295-296. Tanácsköztársaság, 1919. április 9. 1. Uo. 1919. május 17. 2-3.; SARLÓS Béla, 1961. 346-348. Adatokat hoz arra, hogy a forradalmi törvényszékek milyen bűncselekmények miatt, hány személyt ítéltek el. A magyar munkásmozgalom. 1959. 6/A. 189.