Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÁLLAMÜGYÉSZSÉGE AZ 1918-19-ES FORRADALMAK IDEJÉN

1869: IV. tc. 11. §-át (ezt az Ütv. 16. §-a az ügyészekre is kiterjesztette), amely megtiltotta a bíráknak politikai vagy munkásegyletbe való belépést. Ezen elképzeléssel szemben viszont az OBÜE 1918. decemberében az igazságügy-miniszterhez előterjesztést tett. Ebben az eltörölni kívánt jogszabályhely fenntartása mellett érvelt azért, hogy „a magyar igazságszolgáltatásnak nyugalma, és a jogkereső közönségnek abba vetett bizalma a politikai súrlódásoktól és pártharcok kinövéseitől továbbra is megóvassék".

41 A Népkormány uralma alatt így nem is került sor szakszervezeti szervezkedésre az igazságügyi apparátusban. De újabb érdekképviselet is alakult 1918. decemberében Szegeden. A Bírák és Ügyészek Szövetségének célkitűzései között az igazságügyi szervezet teljes autonómiája, a minősítési rendszer eltörlése, a fokozatos, automatikus előlépés megteremtése, a címek és rangok megszüntetése, külön státus elérése szerepelt.

42 A szövetségnek az OBÜE mellett azonban szerepe nem volt. E szervezet egyébként jelentős szerepet töltött be az érdekvédelemben, és mint lapja írta, „a Népkormány elismerte egyesületünket a bírói és ügyészi kar egyetemének képviselője gyanánt, s velünk [...] minden fontos kérdésben hivatalos tárgyalásokat folytat". Az OBÜE aktívan közreműködött a fizetési néptörvény előkészítésében is, továbbá sikeresen közbenjárt annak érdekében, hogy az igazságügyi alkalmazottak részben vagy egészben mentesüljenek a ruha- és élelmiszerrekvirálások alól.

43 * 1919 márciusára ellehetetlenült a Népkormány. Az országban egyedüli cselekvő erőként a két munkáspárt, a szociáldemokraták és a kommunisták léptek fel. Az újabb területek kiürítését követelő Vix-jegyzék eredményeként Károlyi Mihály államfő és a Népkormány lemondott. Az utolsó ülésen, 1919. március 21-én döntés született arról, hogy az igazságügy-miniszter hívja fel a Budapesti Államügyészség vezetőjét, miszerint intézkedjék a még februárban letartóztatott kommunista vezetők szabadításáról. Ezen utasításnak, illetve a Budapesti Katonatanács parancsának megfelelően Váry Albert még e napon indítványozta a vizsgálóbírónál a fogság megszüntetését, míg a szabadítást személyesen végezte.

44 Március 21-én így a lemondott Népkormány helyébe a két munkáspárt egyesüléséből létrejött Magyarországi Szocialista Párt kormánya, a Forradalmi Kormányzótanács lépett, melynek tagjai lettek a frissen szabadítottak is. Az Forradalmi Kormányzótanács első ülésén, március 22-én határozott arról, hogy a tisztviselői kartól hűségnyilatkozat aláírását kívánja.

45 Az újabb kormányváltást országszerte tudomásul vette az igazságügy személyzete is, melyet jellemzően szemléltet a miskolci igazságügyi alkalmazottak március 22-i ülésének határozata: eszerint a „törvényszék, járásbíróság és államügyészség a megalakult tanácskormányt elismeri, és annak rendeleteit törvény erejével bírónak tekinti, és azokat mint NÉVAI László, 1959. 164.; Bíró és politika. In: Bírák és Ügyészek Lapja, 1918/78-79. 591. Jogtudományi Közlöny, 1918/52. 400. Bírák és Ügyészek Lapja, 1918/77. 583-585. A magyar munkásmozgalom. 1956. 681-582.; Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL). VII. 17. Budapesti Királyi Főügyészség (1946-tól Budapesti Főállamügyészség) iratai. Iktatókönyv. 656. doboz. 1919. 2173. jelentés Kun Béla és társai szabadításáról, A magyar munkásmozgalom. 1959. 9.