Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÁLLAMÜGYÉSZSÉGE AZ 1918-19-ES FORRADALMAK IDEJÉN

természete, illetve az elítélt közrendre, közbiztonságra való veszélyessége. A rendelet a néptörvény végrehajtására határidőt szabott, mivel a főügyészeknek a büntetések végrehajtására és a bűnvádi úton való üldözés elengedésére vonatkozó kegyelmekről készített kimutatást 1919. június 15-ig kellett volna felterjeszteniük az igazságügyminiszterhez. A vázolt viszonyok és jogszabályok határozták meg azokat a kereteket, melyek között az ügyészségek működtek. Jellemzően világítja meg a helyzetet a népköztársaság időszakának végén, 1919. március 18-án kelt ügyészi jelentés, mely szerint „a jelenlegi ügyforgalom olyan rendkívüli, hogy azt a rendes állapotoknak és ügyforgalomnak megfelelő személyzettel lebonyolítani lehetetlen. A forradalmi átalakulás alatt csoportosan elkövetett bűncselekmények az államügyészség forgalmát nagyon felszöktették. Ezekben az ügyekben elrendelt nyomozások és vizsgálatok anyaga már kezd beérkezni. Ezen felül is az ügyforgalom négy évi állandó emelkedés után eddig még soha nem tapasztalt erős emelkedést mutat. Az 1919. évi XV. néptörvény és a vonatkozó igazságügyi miniszteri rendelet alapján megvizsgálandó, és soron kívül elintézendő kegyelmi ügyeknek száma kb. 1000-re tehető". Ilyen körülmények között „napról-napra nem vagyunk képesek a beérkezett ügydarabokat feldolgozni, minek folyománya az, hogy az elintézési hátralék nöttön nő".

31 * Az 1918. november 16-i Néphatározat I. pontja az államformát megváltoztatva kimondta, hogy Magyarország független és önálló népköztársaság. A még e napon kiadott 5354/1918. ME. számú rendelet szólt a bírói hatalomról, melyet a változásnak megfelelően „a jelenleg működő bíróságok a magyar népköztársaság nevében gyakorolják". Az igazságügy-miniszter pedig 54 725. számú rendeletében rendelkezett az állam átalakulásával kapcsolatos igazságügyi szervezeti intézkedésekről.

32 Az 1. § szerint a bíráknak és ügyészeknek esküt kellett tenniük a népköztársaságra. A rendelet a lelkiismereti szabadságra figyelemmel megengedte, hogy akinek vallási meggyőződésével ellenkezne az eskü, az ehelyett fogadalmat tehet. Az eskü, illetve fogadalom szövege gyakorlatilag megegyezett a korábbiéval, de immáron a király helyett a népköztársasághoz és annak alkotmányához való hűséget kellett kimondani. A 4. § kimondta, hogy az igazságügyi hatóságok elnevezéséből és a hivatali állások megjelöléséből a „királyi" jelző elmarad: ennek megfelelően a „törvényszék mellett működő ügyészség államügyészség", az ítélőtáblánál lévő a fő-, a Kúria melletti pedig a „legfőbb államügyészség nevet nyeri". Az állami átalakulásnak megfelelően a bíróságok és ügyészségek 1918. november 18-ától megváltozott elnevezéssel folytatták működésüket. Az igazságügyi személyzet a következő napokban országszerte felesküdött a népköztársaságra. Az esküt vagy fogadalmat a bírák és ügyészek a bíróság teljes ülésén tették le, melynek jegyzőkönyve az igazságügy-miniszterhez került felterjesztésre: pl. a Kúria és a Legfőbb Államügyészség tagjai november 18-án tették ezt. Volt, ahol ezen ünnepélyes alkalomból és a népköztársaság kikiáltásának tiszteletére hivatali szünetet tarBKMÖL VII. 16. 491. doboz. 1919. El. 7/1. Magyarországi rendeletek tára. 1918. 2249., 2586.