Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - ÁDÁM ANDRÁS: AZ ELSŐ KECSKEMÉTI TEMETÉSI SEGÉD-EGYESÜLET TÖRTÉNETE (1836-1868)

kor vették észre, amikor ez már „aplicálódott", hogy a cserzővargáknak csak bocskorbőr és bocskortalp készítésére van jogosultságuk, és ez nem elegendő kilátás a jövőre, „...de vagy azért is, hogy a kitanult és Czéh Privilégiummal bíró Tímárokat kijádzhassák, Czélukul már nem a Vargái hanem Magyar Tímári Titulust..." kívántak. Bár tisztában volt vele, „...hogy ez Csiklandós portéka...", vállalta ezt is, sőt talán el is intézte, mert - szerinte - már csak annyi volt szükséges, hogy egy csak általa ismert helyre 350 forintot a céh befizessen.

84 Később - 1838 áprilisában - egy beadványt szerkesztett, amelyben a „...Vármegye igen nagyon meg kissebbíttetik mind pedig a Tanács [ti. a kecskeméti] szintén lealacsonyíttatik...". Több ügyvédet a házához hívott, hogy beadványát írnák alá, „...mint tanult Urak...", maga pedig „...a nép közül is több aláírást szedne össze...". Az ily módon többek által aláírt folyamodványt személyesen Pestre, majd Bécsbe szándékozott vinni. Tóbi János aki ugyan előbb aláírta a folyamodványt, de utóbb megbánta - tájékoztatta a városi tanácsot az ügyről. A tanács feljelentést tett a főszolgabírónak, kérve Séllyey Sámuel megfenyítését.

85 Szóval, nyughatatlan ember, de én mégis úgy vélem - és nem csak a téma iránti elfogultság okán - hogy a temetkezési egylet alapításakor a segítő szándék vezérelte, és a közjót szolgálta. Séllyey Sámuel 1852. június 3-án hunyt el. Az 1836-ban készült alapszabály három aláírójának egyike Hajós József, a pénztárnok és Szabó Sándor bizottsági tag neve mellett. Ekkor még ő is mint bizottsági tag szerepel, de rövidesen az egylet meghatározó személyiségévé vált. Szinte egyetlen bizottsági ülés nincs, ahol ne találnánk ott a nevét a megjelentek között. A kezdetektől az egylet megszűnéséig munkálkodott, irányított, mint egyleti helyettes elnök, illetve elnök. Valószínűsíthetően 1790-ben született. Földbirtokosként is említik, de házbirtokán, és egy kisebb legelöterületen kívül egyéb birtok a nevén nem található. Táblabíró, és egy időben a „...református Oskola perceptora..." volt

86

. 1853. júliusában 1000 pfrt kölcsönnel segítette Kecskemét városát.

87 Nyolcvankilenc éves korában, 1879. március 30-án halt meg.

88 Több más, Kecskemét közéletében is szerepet játszó személyt találhatunk az egylet tisztségviselői között. Illik róluk itt is - ha bár csak röviden is - megemlékezni. Bógogh Antal (1780-1858). Hosszú évekig állt a város szolgálatában - tanácsnok, helyettes polgármester, főbíró. Az egyletnek a kezdetektől tanácsi biztosa, 1855-60 között elnöke volt. Búza Kiss Mihály (1824-1880). Ügyvéd, a város jegyzője, majd főjegyzője. Volt alpolgármester, közgyám, 1878-tól haláláig polgármester. 1861-tól az egyesület biztosa, 1862-től helyettes elnöke volt. Sipos Imre (1805-1855). 1835-től a kecskeméti református főiskola jogtanára. A megalakulástól 1855-ig az egyesület jegyzője. 1848 júniusában lemondott, helyette Bélák Józsefet választották meg, de 1849 október hónaptól ismét ő a jegyző. Bélák József (1804-1849). Főiskolai tanár, református lelkész. 1848. június 30án választották az egyesület jegyzőjének. Korai haláláig tölti be ezt a tisztséget. BKMÖL IV. 1504/c. 1824. 2. 78. Uo. 1840.9. 105. BKMÖL IV. 1609/b. 1852.3.311. Uo. 1853. 7.99. BKMÖL IV. 1940. Ref. halotti anyakönyvek. 1879. 45. 177. tétel.