Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - ÁDÁM ANDRÁS: AZ ELSŐ KECSKEMÉTI TEMETÉSI SEGÉD-EGYESÜLET TÖRTÉNETE (1836-1868)

De kik is azok, akik a szervezés gondját magukra vállalták, elsőként vagy akár később tisztségviselői lettek az egyesületnek? Mit tudhatunk róluk? Wisz Jánosról, a szó szoros értelmében és áttvitt értelemben is az egylet kulcsemberéről, már részletesen szóltam az egyesület pénzügyei kapcsán. A kezdeményezőről, az egylet szellemi atyjáról eddig kevesebb szó esett. O Séllyey Sámuel - aki dacára, hogy kezdeményezője volt az ügynek, sőt részt vett a szervezésben, hiszen saját kezével írott felvételi jegy is található, mégsem vállalt semmilyen tisztséget. Mai szemmel, észszel, mai tapasztalatokkal ezt enyhén szólva is furcsának találhatjuk. Séllyey Sámuel ellentmondásos egyénisége korának. Mint látjuk, haladó eszmék szóvivője, a másokon segíteni akarás munkálkodik benne, de más dokumentumok izgága, bajkeverő embernek mutatják, aki pénzhamisítási ügyben bűnpártolás gyanújába is keveredett.

7 Kecskeméten született, 1785-ben. Édesapja Sellyei Péter, iparos ember, édesanyja Teleki Zsuzsanna. Tehetséges diáknak bizonyul, így Debrecenbe küldték szülei, a Református Kollégiumba. De „...Debrecenben laktakor nyughatatlan természetéhez képest több Eccessusai [kilengései] lévén...", elsimításuk szüleinek sok gondot, költséget okozott - tudhatjuk meg egy beadványból, amelyet ugyan testvérei írtak, de nem éppen a jóakarat sugárzik belőle. Példaként említették, hogy „...Debretzeni Deák korában a többek között egyszer idehaza lévén Néhai Nagy Tistü Göböl Gáspár Úr a Debrecenyi Collegium Számára valamely pénzt tőle küldvén, az útban mind el vesztegette, melyet Boldogult Szüleinknek kellett ki fizetni,..".

80 Debrecenben azzal vádolták, hogy házigazdáját meglopta, és a kollégiumból kicsapták. Visszajött Kecskemétre, állást kapott, de a „hűtlen kezelés" gyanúja ismét felmerült. Bécsbe került, ahol a fókormányszéknél lett írnok, majd hites jegyző.

81 Testvérei szerint „...talán jobb módja lett volna...", de szüleit mégsem segítette. Aztán egy ideig Tihanyban lakott, ahol „...bizonyos vásári alkalmatossággal ide való Gödöllei Józseftől 50 Vf-kat..." kölcsönzött és azt is szülei fizették ki.

82 Egy alkalommal afférja támadt a 7. Lotharingiai Vértes Ezred („Pinz Lothringen 7. Cuirassur Regiment") egyik katonájával. „...Zászlótartó Harakán úr Séllei Sámuelnek a Mejjére tette kezét de, hogy őtet meglökte volna a tanú nem tapasztalta mert Séllei Sámuel átó helyéből meg nem tántorodott, hanem Séllei Sámuel így felelt ez alkalmatossággal Zászlótartó Harakán Úrnak - Disznó Teremtette meg né lükjön az úr többet, mert azonnal Széjjel szaggatom..." - vallotta az ügyben, az ugyancsak kecskeméti illetőségű Akkerman János.

83 Sellyei talán a szerencsejátékban bízott, mert két „Lottere-Los" és négy másik játékszelvénye is található iratai között. Ez persze indokolatlan találgatás, arról azonban iratok tanúskodnak, hogy felajánlja szolgálatait a kecskeméti céheknek. Ám ez sem történik bajok nélkül! Vitába keveredik a varga céhvei, amely 778 frt. korábban felvett öszszeg visszafizetését kéri, de erre semmiképp nem hajlandó. Ez 1823-24-ben történt, és Séllyey Sámuel, a városi tanácsnak tett nyilatkozatában, sajátos stílusban adta elő a történteket. A „...panaszolkodó Cserző Vargák, a köz tudomány szerént tsupa botskor készítők, soha Czéh Privilégiummal nem bírtak...", de a vonatkozó királyi végzés alapján „...ezek a Botskor csinálok is magoknak Cserző Vargái Czéh Privilégiumot óhajtottak expediáltatni, ennek véghez vitelére engemet kérvén meg." AkBKMÖL IV. 1504/c. 1840. 9. 15. BKMÖL IV. 1609/b. 1852.3.311. Kecskemét története 1849-ig. Szerk.: Bárth János. Kecskemét. 2002, 611. BKMÖL IV. 1609/b. 1852. 3. 31 1. BKMÖL IV. 1504/c. 1823. 2. 64.