Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - ÁDÁM ANDRÁS: AZ ELSŐ KECSKEMÉTI TEMETÉSI SEGÉD-EGYESÜLET TÖRTÉNETE (1836-1868)

sebben rögzítette. Ami egészen új, az a közgyűlés] A 22. §. kimondta, hogy évenként egyszer számadási közgyűlést kell tartani. Mint tudjuk, az eredeti alapszabály, az akkori idők szellemében ennek lehetőségét kategorikusan kizárta, ám a rendeletek, megkötésekkel bár, de lehetőséget teremtettek erre.

4 Hogy ennek az alapszabálynak mi lett a sorsa, arra nézve eddig, pontos adat nem került elő. A későbbiekből azonban nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a hatóság elégedetlen lehetett vele, mert 1855. május 20-i dátummal egy újabbat találunk. Ez lényegében azonos az 1854-es változattal, de hatósági kívánalomnak megfelelően kétnyelvű: magyar és német!

44 Közel három év telt el, amikor a Cs. kir. Megyefőnök bekérte az egyletek alapszabályait.

45 Bódogh Antal az akkor hivatalban lévő elnök válaszleveléből megtudjuk, hogy a módosított alapszabályt még 1855. május 20-án, megerősítésre felküldtek, de ez idáig nem érkezett vissza, ezért még mindig a régi szabályok szerint működtek. Ezt a levelet 1858. április 30-án írta Bódogh Antal. Megtudhatjuk még belőle, hogy „...rész szerint a gyászos emlékű forradalom rész szerént az epe mirigy halálozás [1849-es járvány] által 540-re le olvadt...".

46 Mi történt az alapszabállyal a három év alatt? Ismét csak azt mondhatjuk - nem tudni, nincs adat! A megyehatóság 1859. február 9-én újólag felkérte az alapszabályokat, „...miután úgy látszik, hogy az [...] egylet nem bír azon felsőbb engedélyei [sic!], mely az 1853-évi Kormány lap I. db 14 lapjában előíratott...".

47 Még e hó 23-án az egylet eleget tett a felszólításnak, fenntartva, hogy ők bizony ezt már három évvel korábban megküldték a „Felsőséghez" 48 A megyehatóság most sem fogadta el, és júliusban ismét visszaküldte átdolgozásra, segítségül mellékelte a pesti egylet alapszabályát. Az újabb változat - a hatóság sürgetése után - augusztusban megszületett ugyan, de ezúttal sem nyerte el a megyehatóság jóváhagyását, mert még ugyanabban a hónapban visszaérkezett, ismételt átdolgozásra. Ez a változat nem ismert, a tortúrát csak a kapcsolódó levelezésből tudhatjuk meg.

49 Többszöri sürgetésre végül elkészül, és október 14-én a bizottmány elfogadta a magyar és német nyelven is megszerkesztett szabályokat. Ez fennmaradt, így megállapítható, hogy a cél változatlan - a kevésbé vagyonosoknak temetési térítés fizetése. Továbbra is bárki beléphetett, 12 és 60 éves kora között, ha egészséges volt, kivéve a tényleges katonai szolgálatban állókat. A be- illetve kifizetések is változatlanok, ám mivel időközben általánosan bevezetésre került a hivatalos ún. osztrák értékű forint, a pengőforint mellett ezt is feltüntették. Például, a belépéskor fizetendő 1 pfrt. az osztrák értékben 1 frt 5 kr, illetve halálozás esetén 10 kr, azaz osztrák értékben 17,5 kr. Továbbra is 600, plusz 40 a tagok száma, de tekintve, hogy ez már évek óta nincs meg, úgy határoztak, hogy mindig a 40-el csökkentett tagság által befizetett tíz krajcárok képezik a temetésre kifizethető összeget. A választmányt minden tag választhatta, de csak íni-olvasni tudók voltak választhatók. Az esetleges hitelezői igényeket már csak a tényleges temetési, a gyógyszer- és orvosi költség erejéig zárta ki. Összesen 30 paragrafust tartalmazott a szabályzat, és egyebek mellett rögzítette még, hogy ha a temetési térítésére jogosult személy egy éven belül nem jelentkezne, 43 BKMÖL IV. 1939. 206. 44 BKMÖL IV. 1609/b. 1608/1860. 45 BKMÖL IV. 1504/c. 4355/1858. 46 Uo. 47 BKMÖL IV. 1609/b. 3608/1860.