Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - ÁDÁM ANDRÁS: AZ ELSŐ KECSKEMÉTI TEMETÉSI SEGÉD-EGYESÜLET TÖRTÉNETE (1836-1868)

akkor a pénzt a helyi polgári kórház javára kell felajánlani, továbbá az utolsó pontban azt is, hogy ha a körülmények szükségessé tennék, a nagykorú férfi tagok közgyűlése jogosult döntést hozni a feloszlatásról, és a töke valamely jótékony célú intézetjavára történő utalványozásáról.

50 Ez az alapszabály sem felelt meg a hatóságok elképzeléseinek, így 1860. március 30-án visszaküldték átdolgozás végett, „...különös ügyelettel lévén az 1852-dik évi nov. 26-káról kibocsájtott egyesületi törvény 9 szakaszában [...] előírt logicai rendre...".

51 Június 2-ára készült el az újabb, és valószínűleg az utolsó változat. Ebben már csak huszonöt paragrafust találunk, ennek ellenére tartalmilag azonos a megelőző verzióval. Nem tudjuk, hogy ennek az alapszabálynak mi lett a sorsa, erre vonatkozó adatokat, levelezést a további időszakból nem sikerült találni. A helytartótanács egy későbbi (1865. aug. 13.), de nem szorosan erre vonatkozó leveléből arra lehet következtetni, hogy talán nem is küldték fel engedélyezésre.

52 Fennáll az eshetősége ennek is, mert az egylet helyzete ekkor már elég nehéz volt, és négy év múlva lényegében befejezte működését. Én mégis úgy vélem, hogy felterjesztették, hiszen készen volt az alapszabály, átdolgozták. Szerkezete, nyelvezete alapján úgy látszik, hogy jogban járatos személy készítette, le kellett fordítani. Mindez nem kevés munkát, de költséget is jelentett az egyesületnek. A város 1866-ban statisztikai jelentést küldött a helytartótanácsnak a működő egyesületekről. Az Első Temetési Segédegyesülettel kapcsolatban az „engedélyezés kelte, száma" rovatban még mindig a városi tanács 1837. évi 579. sz. határozatát találjuk, „...miután az 1860-ik évben a' feloszlatott Megyehatósághoz felterjesztett alapszabályok ez ideig sem nyertek megerősítést."

53 Meglehet, hogy a közigazgatás átszervezése során megszűntetett megyehatóság mulasztotta el továbbítani. Majd tíz éven át folyt tehát a huzavona az egylet és a hatóságok között, minden eredmény nélkül. „Kecskemét Városa Temetési-segéd Eggyesülete" nem jutott a kor követelményei szerinti, jóváhagyott alapszabályhoz. Mindvégig az 1836. évi „rendszabások" alapján működött. Mégis úgy vélem, nem volt hiábavaló hosszasabban ismertetni az egylet történetén belül az alapszabályok történetét, mert érzékelteti a fönnmaradásért folytatott küzdelmet, és egy kicsit megvilágítja magát a korszakot is. Az alapszabályok csak a keretét adják a temetkezési egyesületek működésének, de hogy ezen belül ténylegesen hogyan működtek arról az egyéb iratokból - főképp az ülések jegyzőkönyveiből, pénztárkönyvekből, számadásokból kaphatunk képet. A Wiszt-féle egyesület iratanyagában jegyzőkönyvet kevese lehet találni, de ezekkel és az évenkénti számadásokkal, pénztárkönyvekkel együttesen mégis megismerhető, és végig követhető az egyesület életpályája, pénzügyeinek - mint a legfontosabb mutatónak - alakulása. Az egyesület pénzügyei Azt már tudjuk az alapszabályokból, hogy minden tag a belépéskor egy pengőforint díjat fizetett be. Erről nyugtát kapott - „felvételi jegy" - és ez egyben tagságának igazolásául is szolgált. Ugyancsak ez tartalmazta azon kötelezettségét is, hogy BKMÖL IV. 1609/b. 3608/1860. - 2195. sz. Uo. Uo. 494/1867.-3731. sz. Uo. 2365/1866.-2328. sz.