Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - ÁDÁM ANDRÁS: AZ ELSŐ KECSKEMÉTI TEMETÉSI SEGÉD-EGYESÜLET TÖRTÉNETE (1836-1868)

sen érdekes, és figyelemre méltó az alábbi gondolatmenet az indokolásból: „...különben is az egy temetési díj lefizetése nem annyira consolidációnak, mint a csalárdság folytatásának tekintendő.. .".

39 Ha összevetjük az előzőekben részletezett szabályokat a mintául szolgáló legalább is részben - „Pest városi Temetési Segédeggyesület" rendszabásaival, látható, hogy az alapelvekben egyező, de két, szerintem, nagyon lényeges ponton különbözik. Itt is 640 tag lehetett, de nem határozott meg belépési korhatárt. A kecskeméti egyesület - nagyon bölcsen - a gyermekeket és a nagyon öregeket nem kívánta felvenni, hiszen köztudomásúan ez volt a két leghalandóbb korosztály. (Megint a közösség érdeke!) A másik jelentős eltérés a belépéskor fizetett összegben mutatkozik. Pesten a belépéskor is csak 10 krajcárt kellett fizetni, vagyis az alaptőke 100 forint volt. Ez egy temetés térítése - e tekintetben egyező a szabály. Mint láttuk, Séllyey előrelátóbb, 600 forint alaptőkét gyűjtött, tehát akár hat egyidejűleg meghalt tag után tudta az egyesület a vállalt járandóságot kifizetni pénztárából. (Ez viszont az egyes tag érdeke!)

40 Az első tíz-tizenkét év számadásai stabilitást mutatnak. Viszonylag kevés halottja volt az egyletnek, és egyszer sem volt arra eset, hogy a teljes alaptőkét ki keljen előre fizetni. A számadáskor a 600 forint csorbítatlanul megvolt, sőt még többlet is mutatkozott. A pénztári többlet 1837-ben 95 pfrt. 21 kr. volt, és ebből 3-3 forintot a katolikus illetve a református „ispotály" javára, 6-6 forintot pedig ugyan ezen két felekezet iskolájában tanuló, szegényebb sorsú gyermekeknek a szükséges „kézi könyvek" vásárlására adományoztak. A következő évben 23 pengőforint a többlet, és ezt teljes egészében „...a víz által megkárosított Pesti Szerencsétleneknek felsegítésére..." ajánlották fel. (További adakozás az egylet fölszámolásáig nem történt.) 1848-tól kezdve a taglétszám jelentősen csökkeni kezdett, miközben a halálozások száma megnőtt, aminek következtében sokan nem, vagy rendetlenül fizették a 10 krajcárokat. A gondokat fokozta a Kossuth-bankók elértéktelenedése. 1849-52 között még az alaptőke sem volt meg. (L. 1. sz. táblázat.)

41 Ebben a helyzetben találta az egyesületet az 1852. november 26-án megjelent császári nyílt parancs. Pénzügyi gondjai ellenére az egyesület kérelmezte fennmaradását, és a nyílt parancs, ilieve az erre hivatkozó helytartótanácsi utasítások alapján az alapszabályokat is átdolgozta - többször is.

42 Az első, fellelhető átdolgozott alapszabály 1854. március 20-i keltezésű. Ez már 22 pontból állt, de természetesen a legalapvetőbb pontok változatlanok: a cél, a tagok száma, a befizetések, a temetési térítés, amelyre vonatkozóan - nyilván a szomorú valósághoz igazodóan - rögzítette, hogy a taglétszámmal arányosan kerülhet kifizetésre. A belépési korhatárt ötvenről hatvan évre emelte, azzal a megszorítással, hogy az ötvenedik életéve után felvett tag esetében, ha három éven belül meghalna, csak a temetési térítés felét fizetik ki. Ezt, bizottmányi határozat alapján, a gyakorlatban már 1847 óta alkalmazták, de most az alapszabályban is rögzítették. Az alapszabály a választmány létszámát 8 főben határozta meg, és ez már választott testület. Az eddigi esetleges ülésekkel ellentétben rendszeres ülésezést írt elő. Általában véve is az elnök, a választmány és a pénztárnok feladatait részlete39 BKMÖL X.221/a. 2. kötet. 40 BKMÖL IV. 22 l/a. 4. doboz. 1. 41 BKMÖL X. 221/a. 2. kötet. 42 BKMÖL IV. 1504/c. 1853. 9. 67.