Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - ÁDÁM ANDRÁS: AZ ELSŐ KECSKEMÉTI TEMETÉSI SEGÉD-EGYESÜLET TÖRTÉNETE (1836-1868)

őtet az elerőtlenedés esztendeiben áplta, és néki végső napjaiban gondviselője vala." Ha sem végrendelet, sem örökös nem maradt az elhalt után, akkor az egylet bizottsága intézkedett a temetés iránt, és a fennmaradó összeg a pénztárban maradt. 10./ pont. A bizottság minden évben egyszer, egy kirendelt tanácsos jelenlétében köteles volt ellenőrizni a számadásokat. A pénztár állásáról a tagokat tájékoztatni kellett. (Ennek mikéntjéről nincs adat.)

36 Kettős felelősségérzet tükröződik a „Rendszabás"-ból. Egyrészt az egyesület pénzügyi stabilitására vonatkozóan, másrészt a kitűzött cél maradéktalan megvalósításával, az egyesület tagjai iránt. Csak akkor működőképes egy ilyen társulat, ha az egyéni és közérdek - egyesületi érdek - találkozik, és a mindennapok gyakorlatában jól valósul meg. Álljon itt egy példa annak illusztrálására, hogy mennyire komolyan is vette az alapszabály előírásait az egyesület elöljárósága. Az 1848. december 11-i bizottmányi ülés jegyzőkönyve alapján ismerhetjük Barna András és neje Kiss Julianna panaszát, és az ügyükben született határozatot. Kiss Márton - Kiss Julianna testvére tagja volt az egyesületnek. Nem sokkal halála előtt egyességet kötött Mester Sándorral, hogy a továbbiakban fizesse a 10 krajcár pótlékot, és ennek fejében, a majdani temetési segélyből 30 váltóforintot

37 ő kap meg. Mester Sándor, Kiss Márton halálakor - anélkül, hogy a családban bárkit értesített volna - 50 pengőforintot fölvett, mint eltemettető. A panaszosok azt kérték a bizottmánytól, hogy a még függőben levő 50 pfrt. összeget a „...rég beteg ágyban fekvő, mindenéből kipusztult s' magával is jót tehetetlen özvegyének 's nyomorult lányának..." fizessék ki. Az alapszabály szellemében is, de mert „...Mester Sándornak pedig a' megholt Kiss Mártonnal csak suttomban történt egyezkedéséről..." a bizottmány nem tudott, nem csak a függő, de a már kifizetett összeget is - akár törvény útján való visszaköveteléssel az elhalt tag feleségének és leányának ítélték. Hozzátéve: „...mert Mester Sándor nyerészkedés vágyból származott alattomos egyezkedése [...] érvényesnek soha és semmi módon el nem ismerendi."

38 Ez esetben a tag, illetve hozzátartozói javára döntöttek, de arra is találni példát, amikor az egyesület érdeke mást diktált. Szabó József kérte elhalt édesanyja, Domokos Klára, özv. Lakatos Szabó Józsefné temetési járandóságát. Mivel a haláleset röviddel a beíratás után történt, megvizsgálták a körülményeket. Miután „...Milhofer István úr bemutatott orvosi biznyítványából nyilván kitetszik, hogy [az asszonyt] több ízbe látta gyomorgörcsbe szenvedni, úgy szinte Varga Károly lakatos mester, Kiss Terézia Dékány Jánosné, Balogh Mihály [...] tanúk egyező vallomásából ki világlik, hogy Domokos Klára több évektől fogva sorvasztó betegségben volt...", tehát betegen íratták be. A bizottmány 1850. október 13-i ülésén úgy határozott, hogy csak a Szabóék által addig befizetett összeget - 1 pfrt. 16 kr. - lehet visszafizetni. Az alapszabály 2.1 pontja világosan kimondja, hogy csak egészséges ember lehet tag, és sem a „...pénztárnok tévedése vagy megcsalathatása, se [a tag] betegséget eltitkoló csalárdsága az egyesületnek kárt és sérelmet nem okozhat...". KülönöBKMÖL IV. 22l/a. 4. doboz. 1. 12 pengöforint. Akkor még kétféle forint volt forgalomban, és egy váltóforint 2,5 pengőforinttal volt egyenértékű. BKMÖL X. 22l/a. 2. kötet.