Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - ÁDÁM ANDRÁS: AZ ELSŐ KECSKEMÉTI TEMETÉSI SEGÉD-EGYESÜLET TÖRTÉNETE (1836-1868)

Az 1./ pont meghatározza a taglétszámot. E szerint az egyesületnek 600, „...közösen e' célra adakozó..." tagja lehet. Azonban, mivel költségek is lesznek, további 40 tagot vesznek fel, és az általuk befizetett összegek szolgálnak a költségek fedezetéül. (Itt 6 forint 40 krajcár van, azaz 10 kr/fö, de a számadások alapján tudható, hogy 1 pengőforintot fizettek.) Összesen tehát 640 fő, és ezt „...semmi szín alatt nem lehet, 's nem lészen szabad szaporítani." 2.1 pont. „...Tagja lehet minden e' városbéli Polgár és Lakos Társunk vallásbeli különbség nélkül, 12 esztendős korától kezdve, 50 esztendős koráig, csak hogy éppen a' beiratáskor egésséges legyen." A megalakulás időszakában 50 évesnél idősebbeket is fel lehetett venni, ha vele együtt, családjából, jóval fiatalabbak is jelentkeztek. 3. / pont. Minden tag a belépéskor l-l pengőforintot fizetett be - nyugta ellenében. A nyugta egyben a majdani temetési térítésre való jogosultság igazolásául is szolgált. 4. / pont. Az így összegyűlt 600 forint tőke az egylet vagyona - mai szóhasználattal élve: alaptőke. Az egyesület ebből megelőlegezte valamely tag halála esetében - ha a szükség úgy hozná több, akár 6 tag esetében is - a temetési térítést. Szükséges volt tehát, hogy az összeg mindig készen álljon, így még kamatozásra sem szabadott kiadni. A pénzt a pénztárnok kezelte, aki ezért teljes vagyonával felelt. A pénzkezelést egy bizottság felügyelte, és rendszeresen ellenőrizte. 5. / pont. Az ügyek vitelére, a pénztár ellenőrzésére, tekintve, hogy „...felsőbb rendeléseknél fogva, ezen Eggyesületnek soha, és semmi szín alatt általános gyűlést tartani nem lészen szabad..." - a társaság tagjai közül 8 tagból álló bizottságot választottak. 6. / pont. Tag halála esetén 100 pengőforint a kifizetendő összeg, az illető feleknek - örökösöknek. 1.1 pont. Ez a pénz csak a temetésre, a halált közvetlenül megelőző orvosi kezelések, gyógyszerek költségére - ha ezeket hitelezte az orvos vagy a patikus - a megmaradó összeg pedig a hátramaradottak, örökösök segítésére fordítható, „ ennél fogva a' meghalálozott tagnak semmi hitelezője [...] sem egészen, sem a' temetési költségen fölül megmaradó részére, számot nem tarthat...". (Úgy vélem ez utóbbi szabály, bizonnyal segítség lehetett, mert hát ki tudja hány helyre tartozott egyik-másik szegényebb család kisebb-nagyobb összegekkel: adóba, a szatócsnak, a kocsmárosnak, valamely mesterembernek, vagy éppen ilyenolyan, ám mindig pénzéhes uzsorásnak.) 8./ pont. Az egyesület tagjai, ha egy tagtársuk meghalt, kötelesek voltak fejenként 10 pengő krajcárt befizetni, legkésőbb nyolc nap elteltével. A pénztárból kifizetett temetési segély így folyamatosan visszapótlásra került, az alaptőke nem csökkent, amennyiben befizetési kötelezettségének minden tag eleget tett. „...A

1 ki pedig azon pótlék 10 pengő krajcárt legföllyebb nyoltz nap alatt benem(!) fizetendi, a' Jegyző-könyvből azonnal ki fog töröltetni és ezen Társaság Jótéteményeiből többé semmi részt nem veend...". Helyettük a 40 ún. „előre fizető" közül, haladéktalanul új tagot vettek fel, mint ahogy az elhalt tagok helyett is. így gondoskodva arról, hogy a bevétel, és a 600 forint alaptőke is csorbítatlanul megmaradjon. (Ez sokáig sikerült is, ám... de erről majd később!) 9.1 pont. A szabad rendelkezés jogát mondta ki, vagyis annak lehetőségét, hogy a tag végrendeletben „...egyedül annak is hagyhatja jutalmul a' temetési költségekből megmaradóit segedelem pénzt, amelly gyermeke, atyjafia, vagy más jótevője,