Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - SOÓS LÁSZLÓ: A KECSKEMÉTI ÁLLAMI „MIKLÓS" SZŐLÖTELEP FELADATKÖRE A FILOXÉRA ELLENI KÜZDELEM ELSŐ ÉVEIBEN

első években megerősödhetik annyira, hogy később trágyázás által folyton jó erőben tartható.'"

2 A telepvezető szerint a rigolirozásra kat. holdanként legalább 10 munkanapszámot kell számolni. így a 10 holdra vetített talaj-előkészítési munkák összértéke 1885-ben elérte a 4640 forintot.

33 További gondot okozott a nagyobb ültetvényekhez szükséges vízmennyiség biztosítása. Még 1883 március végére elkészült egy ásott kút, amelyet a folyamatosan beomló homok miatt csak nagyon nehezen tudtak elkészíteni. Ez a kút biztosította a mindennapi vízszükségletet, de a nagyobb, 10-20 holdas ültetésekhez már alkalmanként külső forrásra is szükség volt. A homoktalajra való tekintettel az ültetést fúrással és beiszapolással végezték, ami tőkénként két literrel számolva holdanként 130 m

J vizet, illetve 16 forintos költséget igényelt.

34 Koritsánszky János a kecskeméti önkormányzat képviselőitől 1883. április 6-án vette át a 200 holdas területet. Első intézkedéseként - a telep határvonalát kijelölendő - az egész területet mintegy 7 km hosszúságban árokkal vetette körül. Az árok belső felére hármas kötésben az Osztrák-Magyar Államvasút Társaságtól vásárolt tövisakácot, illetve 20-20 méterenként nyárfát ültettek. Az egy méter széles élősövény két év alatt a telep körül áthatolhatatlan falat alkotott. A kipusztult sövény pótlására helyben, a telep gondozásában lévő tövisakác-csemetéket nevelő parcellát rendeztek be.

35 Szintén az első megoldandó feladatok közé tartozott a vesszők ültetéséhez szorosan kapcsolódó szőlőkarók beszerzése. Az 1883. és 1884. évi szükségletek fedezésére a Kladovai Erdőhivataltól mintegy 160 000 db karót rendeltek. A költségek csökkentése érdekében a telep kötött talajú részén - a 4-5 éves korban már karónak kitermelhető - akácfából ún. iskolát telepítettek.

36 Az akácfák megerősödéséig további tölgyfa karókat a lugosi és radnai kincstári hivataltól vásároltak. A kísérleti szőlőtelep nagyságát, a terület felszíni állapotát tekintve törvényszerű volt, hogy teljes beüzemelése csak fokozatosan évekre elhúzódóan végezhető el. Az idő pedig sürgetett, mivel a vész gyors terjedése miatt félő volt, hogy nagyobb mennyiségű, a törzskönyvben is meghatározott fajtaállomány megőrzését biztosító, fertőzetlen hegyvidéki szőlővesszőkhöz egyre nehezebb lesz hozzájutni. Ezért a telep vezetői - Miklós Gyula jóváhagyásával - már 1883-ban kijelölték a telep középső részén azoknak a parcelláknak a helyét, amelyekben a talajelőkészítést rövid idő alatt elvégezhették, és így már májusban fogadták azt a közel kétmillió darab sima vesszőt, amelyeket a legjobb hazai termelőktől vásároltak meg. A 74, hazánkban közkedvelt, ún. európai szőlőfajtákból álló vesszőállományt termelőnként elkülönítve 36 táblában, gondosan feliratozva helyezték el.

37 Az egymástól 5 cm távolságra ún. iskolákban ültetett vesszők 1884 őszére már olyan szépen megerősödtek, hogy a tőkékről leszedett több mint 141 000 db venyigét a következő év tavaszán gyökereztetés céljából újabb parcellákba helyezték el/

8 - MOL K 168 1885-5-41522 Kontsánszky János felterjesztése Miklós Gyula borászati kormánybiztos részére. Kecskemét, 1885. nov. 1. 33 Uo. 34 Uo. 35 MOL K 169 1884-5-13400 Miklós Gyula jelentése a kecskeméti szőlőtelepről. Budapest, 1884. március 30. 36 Uo. 37 Közgazdasági Értesítő. 1885. október 15. 42. sz. Koritsánszky János, a kecskeméti m. kir. állami szőlőtelep vezetőjének jelentése a telep 1883-1884. évben kifejtett működéséről. 38 Uo.