Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - SOÓS LÁSZLÓ: A KECSKEMÉTI ÁLLAMI „MIKLÓS" SZŐLÖTELEP FELADATKÖRE A FILOXÉRA ELLENI KÜZDELEM ELSŐ ÉVEIBEN

márciusában a minisztérium azzal utasította el, hogy a miniszter „...a Miklós telepen ez évben újabb építkezésbe bocsátkozni nem kíván."

28 Ezzel a döntéssel az építkezés továbbfolytatása hosszú évekre lekerült a napirendről. Az épületekre fordítandó pénzek nagyságát az is csökkentette, hogy a területrendezés költségei a vártnál lényegesen nagyobb összeget emésztettek fel. A telep vezetői a tényleges feladatokkal akkor szembesültek, amikor 1883 őszén a terület részletes felmérését elvégezték. Az egyik fontos megállapítás szerint mintegy 20 kat. holdra tehető azon földterület nagysága, amely humuszos talajánál fogva a filoxéra elleni védettséget nem biztosítja, ezért más célú hasznosításáról kellett gondoskodni. Ezen terület felhasználását a minisztérium az alábbiak szerint határozta meg:

29 - 3-4 kat. holdnyi területen gyümölcsfaiskola létesüljön, amely a Kecskemét környéki gazdák ilyen jellegű igényeit ki tudja elégíteni. (1886 őszén a telepen már 90 000 db alma- és körtefa növekedett.) - 4-5 kat. holdon „nemes gyümölcsfákból mintakert" létesüljön, példamutatás céljából. Továbbá kísérletekkel eldöntendő, hogy ezen vidéken mely gyümölcsfajták termesztése lenne célszerű. - 1-1,5 kat. holdon a kerítéshez használt tövisakác- és eperfacsemeték nevelése. - 4-5 kat. holdon a szőlőkarókhoz szükséges akácfák ültetése, valamint további 1 vagy 2 kat. holdon a személyzet müveiheti konyhakertjét. A szőlőtelepítésre alkalmas, mintegy 180 kat. hold területről készült talaj előkészítési térkép számos olyan homokbuckát rögzített, amelyek magasságai 1 és 7 méter között váltakoztak. Világossá vált, hogy az eredeti talajfelszín csak jelentős munkával, planírozást követően válhat alkalmassá szőlőtelepítésre. A lapályos helyeken pedig a felszínre törő talajvíz okozott gondot, ezeket feltöltés után lehetett termelés alá vonni.

30 A talajmunkák nagyságára jellemző, hogy 1885 február végéig - 250-300 munkást foglalkoztatva - planírozással 45 017 m

3 földet mozgattak meg. A munkavégzés során a homokbuckák nagyobbik részét, a mélyedéseket feltöltve elhordták, és így az alig hullámos, enyhén lankás terület már alkalmas volt szőlőparcellák kialakítására.

31 A homoki szőlőtermesztésnél általánosan elfogadott talaj-előkészítés az ún. rigolírozás - a terület 100-130 cm mélyen történő fordítása - itt sem maradhatott el. Koritsánszky János ezen müvelet indokát abban látta, hogy „a tápanyagban szegény, s majdnem csupa quarc szemcséből álló homok rigolozatlanul nem képes a fiatal növényt kellőleg táplálni, miután a gyökérzet teljesen mállatlan rétegekbe kerül; azáltal pedig, hogy a gyephumusz réteget s a felsőbb, jobban elmállott homokrétegeket a rigolozás folytán oda hozzuk ahol a gyökerek terjeszkednek, a fiatal ültetvény az MOL K 168 1886-5-15554 Miklós Gyula borászati kormánybiztos a kecskeméti „Miklós" telep igazgatói és segédtanári lakás tervrajzát és költségvetését felterjeszti. Budapest, 1886. március 4. Uo. 1884-5-13400 Miniszteri utasítás Koritsánszky János, a kecskeméti szőlőtelep vezetője részére. Budapest, 1884. április 25. Uo. 1885-5-41522 Koritsánszky János felterjesztése Miklós Gyula borászati kormánybiztos részére. Kecskemét, 1885. november 1. Közgazdasági Értesítő. 1885. október 15. 42. szám, 1886. augusztus 19. 33. szám, Koritsánszky János, a kecskeméti m. kir. állami szőlőtelep vezetőjének jelentése a telep 1883-1884. valamint az 1885. évben kifejtett működéséről.