Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)
TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN
át szűrték be. A nagygazdák az adózóknak mindössze 4,7%-át alkották. A növénytermesztésen belül részesedésük arányszámuk többszöröse volt. A búza 33,8, az árpa 32,0, a zab 30,8%-át vermelhették el. Borból ennél lényegesen csekélyebb arányban, 17,1%-ban részesedtek, de ennek nagyobb részét értékesítették. 339 Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy az előző évtizedekben hasonló arányok lehettek mind a termőföldek birtoklásában, mind a termények előállításában és hasznosításában. Egyben azt is leszögezhetjük, hogy a nagyobbrészt emberi munkára épülő szőlőtermesztés a XVI-XVII. században viszonylag arányosan, „demokratikusan" oszlott meg a cívis város lakosságán belül. Ezeknek a számoknak a végiggondolása kétségtelenül lényegesen fárasztóbb mint a szöveges rész elolvasása, de az adatok halmozása nem volt öncélú, és remélhetőleg nem volt felesleges. Néhány újabb adat a kecskeméti viszonyok újabb vonását tárja elénk. Aligha kétséges, hogy 1707-ben a lajstromba vetteken kívül nem volt több adózásra képes család. 340 A 663 adózó közül 406 fő (61,2%) termelt egy és tíz akó közötti mennyiségű bort. Ok minden bizonnyal beszűrték a család és a gazdaság számára szükséges mennyiséget, és közülük kevesen értékesítettek ebből, legfeljebb adójuk kiegyenlítésére. Volt viszont 123 fő (38,8%), akit 11 akónál több bort után adóztattak meg. Köztük kétségtelenül sokan voltak, akik jelentős bevételre tettek szert. Igaz mindössze 5 gazda volt, aki 45 akónál többet termelt, de volt további 19, aki 20 akónál több után adózott. Ezek számára a szőlőtermesztés évről évre igen komoly bevételt biztosított, és nem véletlen, hogy kivétel nélkül a leggazdagabbak közé tartoztak. Érdemes felfigyelni arra is, hogy Csősz István a 20 akó borán kívül semmi után nem fizetett adót, és Varga Istvánnál a 22 két akó boron túlmenően mindössze csak 3 lovat találtak. 41 Igen sok adattal igazolható, hogy a bort értékesítők számottevő haszonra tettek szert a hatvanas évek elején is. Helykímélés céljából csak egyetlen évből gyűjtöttük össze azokat a jelentősebb tételeket, melyeket a város pincéje számára vettek meg. „Farkas Balázs 3 terő borának az ára tall. 90." Bénesi István 15 talléros átalagján jütt haszon tall. 7, den 60." „Pataj Andrásnál lakó legénynek egy terő bor árát... tall. 30...". „Győréi Szabó István 3 karika fa tall. 43 'A" „Barkó Benedektől vettünk 1 terő bort tall. 21." „Kis Jánostól egy átalag tall. 10." „Halasi Pétertől... 10 terhő, terhit tall. 27, és egy átalagot tall. 8." „Méhes Gergelytől...2 terhő, terhét tall. 29." „Kovács Péter 1 karikafa tall. 10 Vi." „Laskai Páltól 3 karikafa tall. 43 I/2." „Főző Jánostól... 1 karikafa tall. 10." „Farkas Balázstól 8 terhő, terhét 29." „Dora János 8 terhő, terhét 29." „Kasza Györgytől 11 terhő bort, terhit tall. 33." „Domokos Tamástól...6 terhő, terhét tall. 32." „Garaczi Istvántól 8 terhő, terhét tall. 33." „Tóth Pétertől és vejétől 1 karikafa tall. 14." „Vörös Gergelytől egy átalag tall. 12 V2." 342 Valószínű, hogy egyesek nem kizárólag saját termésüket értékesítették, hanem vagy mustként vásárolták fel portékájuk egy részét, vagy szabályszerűen kereskedtek vele. Néhány esetben az igen jelentős tételek ezt szinte biztossá teszik. Az viIVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1989. 151-153. 1707. április 3-án a városra tört háromezer rác katona váratlan támadása során 55 török kereskedőn kívül a városban 396 főt gyilkoltak le, a sebesültek száma 128 fő, és elhurcoltak 155 főt. A meghaltak között volt 266 gazda, az elhurcoltak között 62. A sebersültek többsége is a harcokban részt vevő felnőtt férfi volt. BKMÖL IV. 1504/m. 1707. Adóösszeírások. Kiemelkedően nagy mennyiséget termelt Sárközi Pál, aki 60 akót vallott be, és Bede Mihály, aki 90 akó termés után fizetett. BKMÖL IV. 1508/c. 1662. 139-146.
