Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

de legtöbbször az utolsó tétel kifizetésének rögzítése már elmarad, mivel a folyamat észben tartása elvesztette aktualitását. És ami sajnálatos, egyszer sem utal arra, mekkora területről milyen mennyiségű szénát tudott ily módon begyűjteni. Tehát itt sem törekedett a rentabilitás mértékének felmérésére, a kellő tanulságok levonására, az esetleges hibák feltárására, majd azok kiküszöbölésére. Azt kell megállapítanunk, hogy e téren is csak a középparaszti gazdálkodásban megszokott, nem eléggé tudatos eljárással állunk szemben. Ezek ellenére a sok mozaik, a lényegében alkalminak mondható, a sokszor csupán esetleges feljegyzések sora is komoly tájékozódási pontul szolgál. íme az egyik jól használható feljegyzés: „1851-dik évi kaszálásra megfogadtam a tótokat átaljában 15 garasával...". A „Kápolnai tanyán kaszált kilenc ember, azok közt volt 6 tót, 2-2 napot. Második héten 15-en egy egy napot, 12 Ft, 30 xr; harmadik héten napszám 1 Ft. 15 xr, 7 fő 12 1/2 nap. 2-a Julii 2-2 nap kaszáltak, 6 fő, gyűjtöttek 6an per 50 xr. Kápolnán rakodásban 12 napszámot per 1 Ft. 15 xr, 15 Ft." A következő évben: „Kaszálásra megfogadtam Zbalinai, Árva megyéből való tótokat; János napig kapnak 14 garast, attul fogva Jakabig tartoznak 15 garasért dolgozni, 14 fő. Jánosig dolgoztak 9 napot, azután 8 napot; 117 Ft, 30 xr." Sajnos arra nincs utalás, hogy melyik birtokon végeztek munkát, illetve mekkora területről kaszálták le a füvet. Az viszont a fentiekből is egyértelmű, hogy a nyári fükaszáláskor jelentős számú felvidéki alkalmi napszámost foglalkoztattak. Ok az egész nyári időszakban olcsóbban vállalták a különféle munkákat, mint a helybeliek. Úgy tűnik, hogy a Kápolnai tanyán viszonylag kis területű kaszálót hagytak feltöretlenül. Itt a kaszálásra és szénagyűjtésre elég csekély időt fordítottak. Ez alig volt több, mint a lényegesen kisebb területű Sárgaházi tanyán felhasznált idő. Ide 1851-ben akkor jöttek át, amikor az előző helyen már végeztek: „Sárgaházi tanyán dolgoztak a Kápolnánál volt kaszások 15-en, másfél napot, napszám 50 xr; 18 Ft, 45 xr. Gyűjtők, napszám 40 xr; 4 gyűjtő volt egy nap; 2 Ft. 40 xr." Végül is a gyűjtésben 11 fő vett részt, 5 fő három napon át, 6 fő pedig két napig. Fizetségük: 15 Ft, 42 xr. Mellettük két helybeli végzett 4-4 napon át munkát. Jellemző a széna iránti igényre, hogy még egy ekkora gazdaság is figyelmet fordított az árkok menti fű levágására is. „Kanálisi szénagyűjtők (a=45 xr. naponként) 5 Ft. 15 xr." Tehát hét teljes munkanapot szántak rá 1850-ben. Lényegesen nagyobb volt a rét Monostoron. Ott 1850-ben a kaszálást 34 fő végezte. Összesen 193 napszámot fizettek nekik, naponként 22 garast, azaz 1 Ft és 6 xr-t. A szénagyűjtést kizárólag nők végezték, 18 fő, akik közül néhányan 5 napig, néhányan viszont csak 2 napig gyűjtöttek. Az ő fizetségük mindig lényegesen kisebb volt, mint a kaszásoké, itt 37 1/2 krajcárt kaptak naponként. A szénarakást, a behordást viszont férfiak végezték. Az egyik csoport naponként 60 xr-t, a másik 66 krajcárt kapott. Erre a munkaféleségre 135 napszám kellett. Külön munka volt a kazlak tetézése, amit 13 fő végzett, és naponként 22 garast kaptak munkájukért. Nincs jelezve, hogy több napig foglalkoztak volna vele, munkájukért 14 forintot és 20 xr-t fizettek. Ha teljes ez a felsorolás, akkor ebben az évben itt a szénával kapcsolatos munkálatokra 392 napszám kellett, amelyért összesen 386 forintot és 30 xrt kellett fizetni.