Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

szántóföldi termesztését apróra vágott széna elvetésével kísérelték meg, mert azt hitték, hogy az így elvetett növényeknek magja van.

239 Évszázadokon át a gabonanemüek szalmája mellett a széna képezte a legfontosabb takarmányt. Ezért volt komoly értéke a jól karbantartott réteknek, legelőknek. A kaszálók értékét külön is emelte az a tény, hogy a városban csaknem folyamatosan jelentős számú katonaság állomásozott, és ezek ellátása az itteni gazdák számára részben kötelezettségként, részben pedig bevételi lehetőségként jelentkezett. Több mint figyelemre méltó, hogy a Kecskeméten létrehozott mintagazdaság megszervezői is szükségesnek tartották a megfelelő nagyságú, az egész terület kb. 20%-át kitevő kaszáló kialakítását. A döntést körültekintően meg is indokolták: „Első tekintettel itt is úgy látszik, mintha ez nálunk nem is volna szükséges tárgya a példánygazdaságnak, mert úgymond Kecskeméten úgy is jól tudják azt a gazdák, hogyha a gyepet megtrágyázzák, több széna terem.... De én úgy hiszem, itt is bő mező áll nyitva a példamutatásra és hasznos kísérletekre. Mert bármelyik gazdának kaszálóját tekintjük is, avagy nem ugyanazon fünemek vannak-e abban most is, mellyek 3-dik, 4-dik elődünk idejében is voltak, habár azok kevés termést nyújtanak, vagy rossz, s néha mérges fajokkal kevert természetűek légyenek is. És lehetne-e csak egy példát is mutatni, hol a gyepkaszálók mesterséges megjavítására, nemesítésére a hasznosabb és több szénát adható gyepfű nemek szaporítására... lépések történtek volna."

240 Az 1786-os összeírás felmérése szerint Kecskeméten a 77-78 ezer holdnyi legelőn 87 478 mázsajó minőségű széna és 75 867 mázsa „savanyú" széna volt hasznosítható. Ez holdanként mindössze 2,12 mázsa átlagot jelentett.

241 Ezek ismeretében tökéletesen érthető lesz, hogy a XIX. század derekán is igen nagy jószágállománnyal rendelkező Ladányi-birtokon a szénatermelés miért volt szinte kiemelt fontosságú. A kaszálók nélkülözhetetlenségét mi sem jelzi jobban, hogy egy-két szőlőtől eltekintve a gazdaság minden egyes birtokán-tanyáján hasítottak ki számukra helyet. Ladányi Gergely nyilvántartásaiban talán egyetlen munkaféleség sem található, amelyre olyan sok és részletes feljegyzés lenne, mint a szénakaszálásra. Ennek ellenére nem könnyű pontos képet adni arról, hogy egy-egy birtokán mekkora területet szánt erre a célra, hány napon át és hány ember végezte a szénatermeléssel kapcsolatos munkákat, mekkora összegbe került az egyes években elvégezett munka, és milyen hozadékkal járt az. Ennek alapvető oka az, hogy ezek a feljegyzések szinte minden esetben csak amolyan emlékeztetőül szolgáltak a gazda számára. Tehát nem az volt a célja, hogy a munkálatokról és azok végeredményéről, majd azok gazdasági racionalitásáról, hasznosságáról minél megbízhatóbb képet kapjon, hogy a következő évek termelésének megszervezésekor ezekre támaszkodni tudjon, hanem csupán az, hogy a még fennálló kifizetési kötelezettségről, vagy a szokásostól eltérő esetekről tájékozódási pontot biztosítson maga számára. Ebből adódóan véletlenül sem találunk két egyforma sorrendet követő feljegyzést, még kevésbé az egyes birtokokon és végül az egész gazdaságon belüli összegzést. E tekintetben minden bizonnyal lett volna mit tanulnia az igényesebb gazdatisztektől. Gyakori, hogy a kialkudott feltételeket rögzíti, esetleg egy-két alkalommal a kifizetést is, GAÁL László, 1978. 347-349. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1989. 110. FÖRDŐS László, 1934. 48. Nem árt utalni arra, hogy egy mázsa ekkor száz fontot, tehát kb. 56 kgot jelentett!