Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

gabona- és kukoricatermesztésből származó tiszta hasznára is lehet következtetést levonni: ezen termelési ágon belül egy-egy évben közel 4 ezer pengőforint tiszta hasznot tételezhetünk fel. * A kukorica mellett a másik nagy sikert elért kapásnövényünk a burgonya lett, amely ugyancsak Amerikából származott, és körülbelül a kukoricával azonos időben terjedt el az országban. A Felvidéken már az 1760-as évektől találunk róla feljegyzéseket, az Alföldön pedig a század végén vált igazán ismertté. II. József korában a vetőmagot még ingyen osztogatták. Mégis, szélesebb körben csak a napóleoni háborúk alatt kezdték termeszteni. Gyors meghonosodását elősegítette részben néhány év rossz gabonatermése, részben pedig az a tény, hogy étkezés mellett takarmánynak és ipari célra is fel tudták használni. Az első évtizedek terméshozama még lényegesen kisebb volt, mint napjainkban. A piarista birtokokon az elvetett mag 3-5-szörösét tudták betakarítani.

230 Mivel csaknem valamennyi Ladányi-birtok homokos talajú volt, ezért a burgonya termesztése mindegyiken lehetővé vált. Sajnos arra nincsenek adataink, ők mikor kezdték termeszteni, és milyen ütemben bővült később náluk a termesztés. E téren is csak az utolsó évek dokumentációja maradt ránk. Ekkor viszont már olyan széles körű volt, hogy joggal tételezzük fel, hogy legalább a reformkorban rendszeressé vált a vetése, mivel a népélelmezés egyik fontos alapanyaga lett, és értékesítése a gyorsan bővülő helyi piacon nem okozhatott gondot. Lévén ez is viszonylag munkaigényes növény, a gazdaság e téren is engedett kertészei, részesei, béresi és egyéb cselédei igényeinek, és kisebb-nagyobb részt engedett át nekik részesmüvelésre. A Kápolnai tanyán 1851-ből maradt összesítés a „krumplivetők"-ről. Itt „első fogás a kapunál kezdve" összesen 34 fő számára 40 porciót jelöltek ki. Ebből a sorból kiemelt néhány adat jól érzékelteti, kiket vettek elsődlegesen számításba: 1-3 proció „Gyura kanászé, két véka krumpli árával tartozik: 2 Ft. 4. kanászé. 5. Lajos gazdáé. 6. Mári asszonyé [szakácsnő]. 7. Gömöriné nénémé [mindkettőnél feljegyezve: nem dézsmálta, tehát nem vette el tőlük a termés felét] ... 10. Polló béresé, megfizetett 1 Ft. 15 xr.... 17-18. Gödrös János részesé, megfizetett... 30-31. Túri Mihály Fekete szőleji kapásé, beírandó. 32. Mári dajkáé...". Erősen valószínű, hogy az itt nem idézett többi személy is napszámosként, alkalmi munkásként kötődött a gazdasághoz. Fellelhető köztük még pl. Virág juhászné, Fehér juhászné, akiknek a családja a gazdaság állattenyésztésében találhatott kenyérkereseti lehetőséget. A nyilvántartásból egyértelművé válik, hogy a vetőburgonyát az esetek többségében az előző évi árak többszöröséért a gazdaság biztosította számukra. Bár figyelembe kell vennünk azt is, hogy a vetőmag ára mindig jóval magasabb, mint az átlagos terményé. A termelés érthetően nem korlátozódott rájuk. A burgonyatermelés körülményeihez fontos tájékoztatást nyújt az alábbi adat: „A tanya előtti kertben a kertészA napóleoni háborúk alatt a zirci apátság gazdaságában nagy darab földet vetettek be burgonyával, amit azután göbölyök hizlalására használtak fel, szalma és szénaszecskával keverték. 1803-ban Sopron vármegye vezetői burgonyából készített liszt és kenyér terjesztését szorgalmazták. GAÁL László, 1978. 335-337.