Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

nek 10 véka burgonyavetése, melyből fele rész a földtulajdonost illeti: 6 Ft."

231 Joggal tételezzük fel, hogy a többiek esetében is felesbérlet alapján tették lehetővé a termelést. A Ballószögben lévő Sárgaházi tanyán, bár a terület lényegesen kisebb volt, a burgonyatermesztés a gazdálkodás komoly részét alkotta. Az 1851-ből származó néhány adat, ha minden bizonnyal nem is teljes, de érzékelteti ezen növény termesztésének a fontosságát: „Krumplivetés a Sárgaháznál. Györki András kertész vetett 2 porció krumpliföldet, vett 2 véka krumplit, 2 Ft. Testvérei 4 porciót vetettek, kaptak krumplit 8 vékát, 8 Ft. Kasza Lidi 2 porciót, vett krumplit 5 vékát, 5 Ft. Gergő kocsis 1 porciót, vett 4,5 vékát, 4 Ft, 30 xr. Öregbéres 2 porciót, vett 6 vékát, 6 Ft. beírandó. 2. béres 1 porciót, vett 4 vékát, 4 Ft., beírandó. 4. béres 1 porciót, vett 4 vékát, 4 Ft, beírandó. Gyürki Ádám 1 porciót, vett 4 vékát, 4 Ft. Bodis Istvánné 1 porció, vett 4 vékát, 4 Ft." A fentieken kívül még további 8 porciót osztottak ki. Figyelemre méltó a nyilvántartás végén fellelhető bejegyzés: „Magam bevetettem 6 porciót, 23 véka." Az itt látható adatokból az egyértelművé válik, hogy egy-egy porcióba átlagosan négy véka gumót vetettek. Ez mindenképpen jelentős nagyságú terület lehetett. A hozamról sajnos nincs egyértelmű adatunk. Komoly támpont lehet viszont, hogy 1853-ban a Marton Benjamin kapás gondviselése alatt lévő ballószögi tanyán a leltározók becslése szerint: „21 porció krumplivetés lett 380 véka, 76 pengőforint."

232 Ebből az adatból mindenképpen kiderül, hogy egy-egy porción átlagosan 18 véka burgonya termett. Ha hihetünk a korábbi feljegyzéseknek, amely szerint egy porcióba kb. négy vékát vetettek, az elvetett gumók átlagosan ebben a gazdaságban négyötszörös termést eredményeztek. Ezen a két tanyán kívül Monostoron is rendszeresen folyt krupmlitermelés. 1853-ban 161 vékát vettek nyilvántartásba, amely a gazdáé lett. Minden bizonnyal itt is juttattak részesmüvelésre is lehetőséget a gazdaság cselédeinek, konvenciósainak. Szentkirályon viszont minden bizonnyal csak a kertész termelt burgonyát, mert a leltár szerint itt „1 kevés burgonya, lett belőle 2 zsákkal, 1 pft." Nem valószínű, hogy ilyen mennyiségért külön napszámost fogadtak volna ismételten a müveléshez. A fentiek alapján tehát a nem mindenben egybehangzó feljegyzések alapján a Ladányi-gazdaságban legalább 700 véka termés jutott 1853-ban a gazdának. Ily módon semmiképpen sem túlozunk, ha a jelentős számú részesmüvelő figyelembe vételével a birtokokon termett burgonyát legalább 1000 vékányira tételezzük. Tekintettel a viszonylag szerény árakra, vékánként 15-25 xr., ennek értéke 350-400 forintra tehető.

233 Bár ezt az összeget, ezt a bevételt sem lehet lebecsülni, megállapíthatjuk, hogy a burgonyatermesztés a XIX. század derekáig sem méreteit, sem pedig nyereségét tekintve nem vetekedett a kukoricatermesztéssel, még kevésbé a gabonatermesztéssel. Viszont az is kétségtelen, hogy a gazdaság alkalmazottjainak juttatásai BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I. 14. és l/Szolgálók bérének jegyzéke 33. Uo. 2. tétel 4. sz. I. 16. 1853. december 6-án az árverésen 161 véka krumplit vékánként 25 pengőforint krajcárért adtak el, és a kapott összeg 67 pft, 5 xr. volt. Az árak ingadozására és minden bizonnyal a minőségbeli eltérésekre is fényt derít, hogy kb. két héttel később, december 18-án ugyancsak árverésen előbb 100 véka krumplit, majd 190 vékát, vékánként 14 kr-ért vettek meg. Az értük befolyt összeg 67 pft. és 40 xr. volt. BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I. 16.; Vi., I/W.