Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)
TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)
1852-ből is, tehát gyakorlatilag minden olyan évből, amelyre a fennmaradt írásos anyag kitér, találunk néhány adatott: „...aug. 13. Baracs, kukorica morzsolónak 104 véka morzsolásáért 6 Ft. Ismét 66 véka morzsolásáért két ízben 2 véka per 7 xr. 9ft. 55 xr. Ismét 14 Ft." Ezek alapján kétségtelen, hogy jelentős mennyiségű terményt tárolhattak itt is. Az Ürbőn levő tanyán is folyhatott kukoricatermesztés, bár arra is van adat, hogy Baracsról szállítottak ide kukoricát. Az viszont kétségtelen, hogy 1852. május 3-án „Szikra János Ürbőn eladott... 96 véka kukoricát [pesti mérőként] 9 f. 15 xr. ... 25. Junii. Szikra János ürbői gazdáné adott el 8 mérő kukoricát a= 9 Ft. 30 xr., 76 vft." Ez a néhány adat is kétségtelenné teszi, hogy a Ladányi-birtokokon lényegesen több kukoricát termeltek, mint amennyit rendszeresen felhasználtak. Tehát e téren is kihasználták a helyi keresletet. A kukorica tárolása más formában történt, mint a gabonáé. Bár csupán néhány alkalommal szólnak a tárolás helyéről, de ekkor szinte kivétel nélkül vagy a városi lakóház, vagy a bérbe vett csendőrségi laktanya padlására történik utalás. Tehát mivel füzér formájában is tudták rögzíteni a morzsolás előtt, nem kellett feltétlenül zsákba helyezni. Ilyen formában viszont nem lehetett gazdaságosan vermekbe tenni, annál is inkább, mivel viszonylag hosszú időre volt szüksége ahhoz, hogy teljesen kiszáradjon, és meg ne penészedjen. Sajnos a gazdaságban évenként termesztett kukorica termésmennyiségét még kevésbé lehet meghatározni mint a gabonáét. Az 1853-54 folyamán elkészített leltár során pedig többféle takarmány (pl. kukorica, széna, szalma) együttes becsült értékét vették nyilvántartásba. Arra viszont van lehetőség, hogy a gabonafélék és a kukorica termésének, pontosabban a leltározás során talált mennyiségnek a becsült értékét meghatározzuk. A család vagyonáról készített összesítés 21. oldalán található tételek ezt lehetővé teszik: „20. A házi gabona és némely megmaradt ingóságok a BB./ alatti árverési jegyzőkönyv szerint eladattak, melyekből az alku szerint eladott czefre ára is ide számíttatva bejött 1003 pengőforint 48 krajcár. 21. A tanyai gabona s a csendőrségi laktanya padlásán berakott kukorica a CCI alatti árverési jegyzőkönyv szerint eladatott 5066 pft. 24 xr. ... 25. Schmeiger Salamon úr az örökösöktől alku szerint megvett gabona, továbbá Fekete János úr a gyámfiú részére megvett 1 mérő kása árában a tömeggondnoki FF./ alatti kimutatás szerint fizettek 1053 pft. 45 xr. 26. Az ürbői gabona és takarmány árverés útján eladatott 1775 pft. 19 xr. 229 E négy tétel összege: 8899 pft. és 6 xr. Ha a szemes terményekhez kapcsolt tételek feltételezett árát levonjuk, hozzávetőlegesen nyolcezer pengőforintot kapunk. Ezt az összeget minimumnak vehetjük, mivel ebbe nem számoltuk bele a közben élelemnek, takarmánynak, vetőmagnak felhasznált mennyiséget, sem pedig a részeseknek, cselédeknek kiadott hányadot. Bár az is kétségtelen, hogy bizonyos mennyiség az előző évekről is maradhatott, ez mindenképpen igen figyelemreméltó összeg, amely viszont távolról sem a tiszta haszon, mivel a ráfordítások, a napszám és egyéb bérek értékét le kellene belőle vonni. Tekintettel arra, hogy ekkor is igen gyakori eljárás volt a földterületnek az összes termény feléért történő átengedése, a gazdaság BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I. 21. A 20. pontban említett cefre értékére következtetni lehet abból, hogy 1857-ben az árverés során 77,5 akó (kb. 40 hl) cefrét adtak el 25 Ft és 50 xr. értékben.
