Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

500 véka körüli lehetett. Ez pedig elérte, sőt meghaladta a hagyományosnak mondható másik két takarmánynövény, akár a zab, akár az árpa termésmennyiségét. Miként jeleztük, Ballószögben, a Sárgaházi tanyán lévő birtok csak töredéke volt a Kápolnai tanya területének, mindössze 67 hold. Ennek is egy részét szőlő és gyümölcsös alkotta. Bár a talaj homokos volt, mégis a rozs és a zab mellett itt is termeltek kukoricát. A kapásoknak, napszámosoknak és a béreseknek pedig ismételten biztosítottak kukorica termesztésre területet. Itt 1851-ben az Alsódűlőben, a tanya felől kezdve a következő módon osztottak földet: Lajos gazda 1 porció, Kocsis Gergő 2 porció, 4. béres 1 porció, öregbéres 2 porció. A Felső dűlőben, a tanya felől Gyürki András 3 porció, „magam vetettem" 3 porció, Krajcárnénak 1 porció, Gödrös bevetett 2 porciót, Bunyi Mihály 2 porció, pálinkafőző 1 porció. Ugyanitt 1853-ban 15 porciót biztosítottak feles müvelésre. A gazdának járó termény háromnegyede került be a leltározás idejére, amely a becslők szerint 32 pengőforintot ért, tehát kb. 32 vékát tett ki. Ezek alapján a neki járó teljes rész kb. 44 véka lehetett. A feles bérleteken ily módon 80-90 véka termést takaríthattak be. Minden bizonnyal ennél is jóval nagyobb lehetett az a terület, amelyet a gazda napszámosokkal műveltetett meg. Az előző évben itt a kukoricatörésért 17 napszámot, a szedésért pedig 14 napszámot fizetett 11 személy számára. Azaz 10-11 fő négy teljes napon át végezte a betakarítással kapcsolatos munkának ezt a részét, amelyért 35 forintot és 5 krajcárt fizetett ki a gazda. A szemes termény mennyiségére utalás sajnos nincs, de ha figyelembe vesszük, hogy csak a betakarításért 35-40 véka kukorica árát fizették ki, joggal tételezzük fel, hogy ennek legalább 10-szerese volt a termés. Az 1853-ban felvett leltárban 60 csomó rozsot 83 pengőforint és 36 krajcárra értékelték, mellette 57 csomó zabot pedig 62 pft. és 20 xr-ra, ezért joggal tételezhetjük fel, hogy ezen a tanyán a kukorica vetésterülete és hozadéka felülmúlta a gabona együttes területét és hozadékát. Bár a Monostoron lévő birtok talaja is homokos volt, mégis vetettek itt rendszeresen kukoricát ezekben az években, de valószínű, hogy már évtizedek óta. Mennyiségére sajnos kevés adatunk van. „Monostori termés: kukoricza 193 [véka ?, dézsa ?], füzér 137...". Ez a mennyiség bár nem vetekszik az előző két tanyán termelttel, feltétlenül jelentős. A bérletek közül a Pákán levő birtok talaja volt leginkább megfelelő kukorica termesztésére. Ennek ellenére itt csak egy alkalommal utalnak arra, hogy termett „kukoricza 25 dézsa, füzér 50..."

227 A korábbi években itt is igénybe vették a feles bérlők munkáját: „3 véka alá való kukorica, feles". Úgy tűnik, más birtokokon is rendre próbálkoztak a homokos talaj ellenére ennek a fontos takarmánynövénynek a termesztésével. Baracson lévő bérleten visszatérően vetették ezt a növényt. Az eredmény nem okozhatott csalódást, mivel 1851ben készült feljegyzés szerint: „Halasi úr ispánja vitt kukoricát 60 vékát per 2 Ft. 15 xr." Majd később: „Baracson által adott 41 véka kukoricáért 92 f. 15 xr." További kisebb tételekkel együtt 260 Ft. és 18 kr. bevételét rögzítették. Végül még egy bejegyzés: „Baracsi kukoricát vékáját 2 f. 30 xr. eladtam, 250 Ft."

228 A kukoricatermés itt jelzett értékesítése nem lehetett egyedi eset, sokkal inkább általános gyakorlat. Ez utóbbi két adat a BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I/Jegyzetköny 1832-1853 című kötethez csatolt iratok között található, Szokolay Hártó János költeménye másolatának utolsó oldalán. Ezúttal egyértelmű, hogy váltóforintban rögzítették az árakat. Közismert, hogy egy pengőforint két és fél váltóforinttal volt egyenértékű.