Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

„Molnár Mártonné a rácz katonák elmenetele előtt való napon egy katonának almát, kukoriczát és hagymát adott."

222 Utána évtizedeken át kevés feljegyzés maradt fenn. Úgy látszik, hogy szélesebb körű termesztése csak fokozatosan honosodott meg, de kétségtelenül egyre kedveltebbé vált.

223 Ifjabb Csita Mihály 1779-ben kelt vég-rendeletében meghagyta, hogy „az kukoritza föld, amely vagyon a szőlőnek végiben ... Csita Panna nénémre szálljon". 1782-ben pedig Mester Jánosné hagyatékában utal rá: „Vagyon a Csordás kút felé kukoritza termő fóldecském".

224 Bár kétségtelen, hogy a kukorica a következő évtizedekben mind szélesebb körben terjedt el a szántóföldi növénytermesztésen belül, még a reformkor végén sem nyerte el Kecskeméten az őt megillető helyet. A kecskeméti mintagazdaság termelési programjának összeállítása során a vetésforgónak hat periódusát javasolták, benne a kukoricát is. Mivel a programot erősen bíráló egyik gazda úgy vélte: „Az földet soványító kukoricza termesztése talán elmaradhatna",

225 a gazdaság feladatainak végleges formába öntésekor el is hagyták a termesztésére utaló javaslatot. Ezek ismeretében érthetően felértékelődik minden egyes adat, amely a Ladányi-birtokokon folyó kukoricatermesztésre utal. Adataink ugyan csak a korszak végéről maradtak fenn, de ekkor már olyan széles körű termesztést találunk, hogy joggal tételezzük fel, több évtizedes út vezetett addig. Belső-Nyírben, a Kápolnai tanyán 1853-ban a leltározók 292 füzér és 203 zsák csöves kukoricát vettek nyilvántartásba. Az előző értéke 107 pengőforint és 4 krajcár volt, az utóbbi értékét 203 pengőforintra becsülték. Joggal tételezzük fel, hogy az egyes tanyákon a jószágok takarmányozására számottevő mennyiséget hagytak, illetve használtak fel már a leltározás időpontjáig. Figyelembe véve, hogy éveken át az árpa és a kukorica ára közel azonos volt, ezt 310-340 véka közötti mennyiségre tehetjük.

226 Ez a termés az abban az évben verembe tett zab, illetve árpa háromnegyedével volt egyenlő, tehát igen komoly arányt jelentett. Valójában ennél jóval nagyobb mennyiséget termeltek ezen a birtokon. Évtizedek óta szokás lehetett, hogy a gazdaság alkalmazottjai és a rendszeresebben felfogadott napszámosok számára az igen munkaigényes növény termesztésében lehetővé tették a részesművelési. Egy sok évtizedes gyakorlatot őrzött meg a ránk maradt néhány feljegyzés. Az 1853-ban készített leltár 22 porció kukoricavetésről tesz említést, amelyből a gazdát illető részt 80 pengőforintra értékelték. Ez a mennyiség legalább 80 véka morzsolt kukoricának felelt meg. Az a tény, hogy külön is jelölték a vetőmaghoz való hozzájárulást, joggal tételezhetjük fel, hogy feles müvelésről van szó. Ily módon tehát a Kápolnai birtokon további 160-180 véka kukoricaterméssel kell számolnunk, és így az egész évi termés 470BALASSA Iván, 1960. 46-47., ill. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1998. 103. Az 1769. évi összeírás során már önálló adónemként tartották nyilván a kukoricát a többi takarmánynövény mellett, de csak néhány gazdánál találtak kis mennyiségi termést, és ezért az adókivetés során ezt figyelmen kívül hagyták. BKMÖL IV. 1504/m 1769. De kétségtelen, hogy ekkora már széles körben megkedvelték: 1771-ben Dung Benedek budai mészároslegény a Szent Lőrinc napi vásár alkalmával „testi gonoszságának elkövetése végett az kukoriczás kertekben vévén ki magát, vigyázó csőszök által megkapatott." BKMÖL IV. 1504/c 188. BKMÖL IV. 1504/v 1771. ül. 1782. év. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1989. 109-113. A következő adatok is a BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I, és I/J jelű iratokból. Az 1853-ban leltárba vett zab értékét vékánként 48, az árpáét pedig 54 xr-ban határozták meg. A kukorica vékánkénti ára közel azonos volt éveken át az árpáéval.