Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

minden százra két vékát, fizető 245 mérő, vagy 735 véka. Felküldtem Ürbőre 404 vékát. Fuvarbér 67 Ft. váltóban."

212 Az biztos, hogy a növénytermesztés anyagi értékének összesítésekor ezekre az összegekre gondolni kell. Másrészt a tényleges termés volumenének megállapítása során gondolnunk kell arra, hogy a betakarítás során a részesek a termény kb. 10%át megkapták, és ez a mennyiség itt semmiképpen sem szerepel. Azt sem tudhatjuk, hogy a konvenciósok gabonarészét kiadták-e már korábban vagy sem. Figyelembe kell venni azt is, hogy a leltározás időpontjában az őszi vetéseket minden bizonnyal már elvégezték, így az ehhez szükséges vetőmag mennyiségét is hozzá kell számítani. A szakirodalom egyre bővülő adatai alapján megállapíthatjuk, hogy a legjobb esetben is az elvetett mag 6-7-szerese termett meg, így a közben már elvetett mag mennyiségét is hozzávetőlegesen meg lehet állapítani.

213 Az viszont kétségtelen, hogy az itt felsorolt mennyiség minimumként megbízhatóan használható. Mivel egyetlen esetben sem tudjuk, hogy az egyes gabonafélék vetésterülete mekkora volt, a tényleges terméshozam megállapítása nem lehetséges. Éppen ezért nincs mód arra sem, hogy esetlegesen valamely uradalom terméseredményeivel összehasonlítsuk a Ladányi-birtokok hozamát. A megtermelt és betakarított szemes termény tárolása nagy tömege miatt régtől fogva komoly gondot okozott a termelőnek és a kereskedőnek egyaránt. Az ipari forradalom előtt a legtöbb gazdaság vermekben tárolta a különféle gabonát. A XVIII. század derekán még az esztergomi főkáptalan birtokain is 98%-ban vermekben tárolták a szemes terményt. Vidékünkön egészen a polgári forradalomig csaknem általános volt ez a gyakorlat. Ezeket a palack formájának megfelelően szük nyakkal ellátott, majd bővülő üregeket nem ritkán 5-6 ölnyi mélységbe ásták. Az üreget szalmával alaposan kiégették, hogy fala megfelelően szilárd és száraz legyen. Ezekbe a vermekbe sokszor 5-10 évig is tárolták az ott elhelyezett terményeket, de előfordult, hogy ennél hosszabb idő után emelték ki.

214 Ezt a tárolási formát a Ladányi-birtokokon is fellelhetjük, melyekben igen komoly mennyiségű terményt helyeztek el. Néhány feljegyzés ezt nemcsak egyértelművé teszi, hanem az egyes vermekben tárolt mennyiségről is tájékoztat. A Kápolnai tanyán „sírveremben tavalyi kétszeres 170 véka (15 lemegy rajta), 186 pengőforint; egy kerekszájú tavalyi tisztabúza 140 véka (10 lemegy rajta) 182 pft.; egy más kerekszájú veremben 30 véka tavalyi árpa 20 pft." A másik jelentős gabonatermő tanyán Monostoron: „380 véka zab 1 sírveremben (10 véka lemegy héjára), 209 Pontos szorzót megállapítani annak érdekében, hogy tudjuk, egy csomó, azaz egy kereszt hány véka szemet biztosított, legalábbis kockázatos. Néhány konkrét példa viszont elfogadható tájékoztatást nyújthat. Pákán 30 csomó rozs 40,5 vékát adott (1,35), 30 csomó zab pedig 54 vékát (1,8), két és fél csomó köles 10 véka! A Kápolnai tanyán 380 csomó kétszeres 560 véka (1,47), 212 csomó tisztabúza 308 véka (1,45), 198 csomó zab 238 véka (1,2), 170 csomó rozs 248 véka (1,46). BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I/Szolgák bérének jegyzéke 39., 65-66. 213 Elfogadható támpont lehet az alábbi két adat, amely 1852-ből származik. Pákán „Csenke Jánosnak vetése után kaptam búzát 29 vékát, ebbül vetni hagytam neki öt vékát. Árpát kaptam 35 vékát, ebbül hagytam neki 5 vékát." Bár itt felesbérlőről van szó, de teljesen egyértelmű, hogy a vetőmaghoz a gazda felerészben hozzájárult. A búza esetében tehát a termés az elvetni szánt mag ötszöröse volt, míg az árpa esetében hétszeresével számoltak. BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I/Szolgák bérének jegyzéke 65. 214 Egy 1814-ből származó feljegyzés szerint: „Udvarunkban egy verem tisztabúzát találtunk, amint atyám emlékezett, 1770. esztendőbűi való volt, a közepiben találtatott még jó búza". SZILÁGYI Tibor, 1993.