Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

pengöforint, 10 xr.; 350 véka rozs 2 veremben (26 véka lemegy héjára), 330 pft.; 230 véka árpa 1 sírveremben (10 véka lemegy héjára) 161 pft., 20 xr." A legnagyobb mennyiségű gabonát az egyik Kápolnai tanyán lévő sírveremben helyezték el: ebben 517 véka árpa került. Ennek a takarmánynak a súlya kb. 124 mázsa lehetett. Már egy fokkal biztonságosabb volt a tárolás a téglával bélelt vermekben. Ugyancsak a Kápolnai tanyán tisztabúzából a „felső téglaverembe 156 véka", a „középső téglaverembe" pedig 153 véka került. Az 1852. évben „kétszeres búza termett; a sírveremben 304 véka". Ez a tárolási forma távolról sem volt biztonságos. Egy csapadékosabb esztendő még a homokos talajba mélyített vermek tartalma számára is katasztrofális eredménnyel járt. Az előző évszázadban előfordult, hogy egy csapadékosabb év csaknem az egész város számára elemi csapást jelentett: 1771-ben a „víznek árja" miatt a város mind a nyolc tizedében sok gazda vermelt gabonája tönkrement. A városi tisztviselők nyilvántartása szerint 173 gazda vermeiben összesen 3604,5 kila búza, 227 kila rozs, 1934 kila árpa és 431,5 kila zab pusztult el.

215 Mivel a hosszabb tárolás következtében a gabona és a takarmány dohosodott, sokat vesztett használati, élvezeti értékéből. Éppen ezért a reformkorban már a módosabb gazdák úgy építették padlásukat, hogy azon különféle terményeket tárolni lehessen. A város közepén elhelyezkedő Ladányi-kúrián belül is jelentős mennyiségű gabonát találtak a leltározók: a „kisebb ház padlásán kétszeres búza 70 vékányi (a= 1 pengőforint, 6 xr.) 77 pengőforint... 12 véka allyas búza (vékája 1 pft.) 12 pft." Az értékes terményekből ekkor már igyekeztek minél többet hasonló körülmények között tárolni, ezért a „nagyobb ház padlásán 140 véka tisztabúza, vékája eladva 1 pengőforint 20 xr, 186 pft., 40 xr." értékű gabonát regisztrálhattak.

216 Ha nem is feltűnő, de mindenképpen említésre méltó, hogy Ladányi Gergely e tekintetben nem tartott az újat, korszerűt kereső gazdákkal, és hatalmas mennyiségű, igen jelentős értékű terményeit nem tárolta igazán korszerű körülmények között. Bozsó János kecskeméti gazda Városföldön lévő birtokán már 1836-ban állt a megtermelt gabonája tárolására egy granárium, sőt a termény feldolgozására már egy szélmalmot is épített.

217 Ennek a kétségtelenül komoly mennyiségű gabonának jelentős részét a család, más részét a gazdaság élte fel. A takarmány többsége vagy legalábbis nagyobb része szinte biztos, hogy a tetemes állatállománynak kellett. Az viszont kétségtelen, hogy a kenyérgabonából évről évre nagyobb mennyiséget értékesítettek. Ezt a jelentős helyi kereslet lehetővé is tette. A gabonaféleségek ára érthetően az évenkénti terméseredményeknek, az esetleges konjunkturális hatásoknak megfelelően számottevően ingadoztak. Az 1834— 1850 közötti időszakban a kenyérgabona árán belül is rendkívül nagy a kilengés. Alig fél évtizeden belül a búza ára is igazolja ezt: 1843-ban egy köböl ára mindössze 6 forint, alig valamivel később, 1847-ben pedig 24 forint volt. BKMÖL IV. 1504/c 162. Egy kila kb. két vékával volt egyenB, azaz kb. 60-62 liter. BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I. 10. BKMÖL IV. 1504/c 170.