Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

csak III. Gergelytől maradtak ránk. Ismerve az e koron belül tapasztalható változások lassúságát, joggal tételezhetjük fel, hogy már évtizedekkel, akár egy évszázaddal korábban is hasonló, olykor pedig azonos módon járhattak el. A nagyfokú széttagoltság eleve komolyabb szervezőmunkát igényelt. Minden bizonnyal ez a megfontolás vezérelhette Ladányi Gergelyt, hogy nem kizárólag napszámosok bevonásával végezte birtokain a gabonatermesztést, hanem a helybeli szokásoknak megfelelően részeseknek adta azt ki. Mivel a korábbi évtizedek gazdálkodását rögzítő könyvek, iratok sajnos a padlásán lévő hordóban és verschlagban porosodtak, a vagyonmegosztást végző jogi procedúrához csak a legutolsó évekből fennmaradt két kötetet használták fel, amelyekben a jeles gazda tevékenységére, szervezőmunkájára - szerencsére - néhány egyértelmű utalást, felsorolást találunk: 1851. szeptember 9. „Kik a Kápolnai részt felfogták a kaszálásban 30 xr, nyomtatásban 25 xr-t kaptak". 1852-ben „Kápolnai részesekkel megegyeztem vetésekre, t. i. minden tizedén, adódott nekiek ára egy-egy ráadással kaszálásban és nyomtatásban 25 xr." Máshol: „Monostori részeseknek kiadtam az oda való vetéseket, az őszit 10-dén". A következő évi feljegyzések hasonló feltételeket tartalmaznak. 1853. június 10. „Kápolnai vetést az irtott [tiszta] búzát 11-dén, a többi vetést 10-dén fogták föl". Feltételek: „két hetet 25 krajcárával az egész nyomtatás idő alatt is, azon kívül mindennemű gabonából egy-egy véka ráadást kapnak". Ugyancsak ebben az évben Monostoron a „vetést fölfogták a részesek, a búzát és az árpát 10-dén, a zabot pedig 9-dén". Feltétel: „két hétig tízesével, és ezen kívül még egész nyomtatás idő alatt tízesivei dolgoznak, és mindennemű gabonából egy-egy véka ráadást kapnak". A csekély számú feljegyzés alapján azt látjuk, hogy a távolabbi birtokokon, pl. Monostoron a termény betakarítását legtöbbször részesekkel végeztették, a közeli Kápolna mellett vagy a Sárga-háznál viszont olykor vagy részben napszámosokat fogadtak: 1852. augusztus 13. „A nyomtatást elkezdettem a Sárga háznál, volt 6 napszám és négy részes napszám; kifizettem négy napszámot per 2 f. 55 xr-val [összesen:] 11 Ft. 40. xr." „Cséplőknek adtam egy napi nyomtatásért 4-nek 5 Ft." „Utolsó héten nyomtatóknak, 3 embernek 18 napszám 25 Ft. 12 xr." „Utolsó héten napszámosoknak per 26 gar., 11 nap, 14 Ft. 18 xr." „Búza vágásra egy embert... 6 napért 6 pengő forint."

205 A fentiek szerint a részes aratás ezen a vidéken régi gyakorlatnak tekinthető. A földnélküli parasztok és zsellérek jelentős hányada éves kenyérgabonájára oly módon tudott szert tenni, hogy a nagyobb gazdákkal a termés előre kialkudott hányadáért a különféle munkát családtagjaikkal, vagy „bandába" szerveződve elvégezték. A több évet átfogó feljegyzések azt a gyakorlatot mutatják, hogy a részesek nemcsak a gabona levágását, hanem a nyomtatást, más szóval cséplést is együttesen vállalták fel. Míg a napszámosok, akik a terményből nem részesedtek, naponként egy pengő forintot kaptak munkájukért, a részesek az aratásért általában csak feleannyi pénzt, és munkájuk értékének másik felét a termény kialkudott része képezte. Egy 1850. szeptember 8-án kelt feljegyzésből következtetni tudunk a Kápolnai birtokon folyó ilyen jellegű munkák időtartamára is. Részesek: Gödrü András 12 1/2 nap kaszálás, 24 nap (per 25 gar.) nyomtatás: 16 Ft. 25 xr. BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I/Szolgálók bérének jegyzéke 52-64.