Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

Német Mihály 10 nap kaszálás (8 nap beteg volt), 24 nap nyomtatás: 9 Ft. 45 xr. Víg György 10 nap kaszálás, 24 nap nyomtatás: 15 Ft. Gyürki András 8 nap kaszálás, 24 nap nyomtatás: 14 Ft. Az a tény, hogy szeptember 8-án már a „banda" tagjaival végleg el tudott számolni a gazda, azt jelzi, hogy ekkorra a gabonát tárolni is tudták. A homokos talajon az aratást minden bizonnyal már június derekán-végén legtöbbször el lehetett kezdeni. A Sárga-háznál 1852-ben a behordás után, augusztus 13-án kezdték meg a nyomtatást. Az idézett feljegyzés szerint a legnagyobb gabonatermő birtokon, a Kápolnai tanyán az aratást négy kaszás ember tíz-tíz nap, tehát kb. két hét alatt tudta elvégezni, míg a nyomtatásra négy hét kellett nekik. Az aratás idején a munkásokat a gazda élelmezte, vagy külön kialkudott mértékben adott, biztosított megfelelő nyersanyagot élelmükhöz. A nyomtatást érthetően a gazda lovaival végezték, amelyeket a ménesből erre az időre hazavittek. Ez a hosszú és igen nehéz munka nemcsak az embereket terhelte meg iszonyatosan, hanem a jószágokat is.

206 A talaj- és a piaci viszonyok egyaránt befolyásolták, sőt hosszú időn át meghatározták a Kecskemét környéki gabonatermesztést. „Atalán véve áll azon valóság, miszerint a gabonatermesztés a kecskeméti gazdászatnak nem kereskedési ága; mert a mit a gazda termeszt gabonanemekben, azt részint háznépe, részint tetemes számú cselédsége, részint pedig a munkáltatás fölemésztik, egyes kivételeket ide nem értvén, mely azonban az egészre nem határoz".

207 A legelső feljegyzés a Ladányiak gabonatermesztésének mennyiségéről 1707/8. évből maradt fenn. Ekkor 18 pozsonyi mérő búza (kb. 9 q), 9 p. m. árpa ( kb. 4,5 q) és 24 p. m. zab (kb. 8 q) után vetettek ki rá adót. Az 1728. évi adókönyvben rögzített adatok érdemi változást nem jeleznek. Ekkor I. Gergely 24 pozsonyi mérő (kb. 11,5 q) búza után adózott. A következő három évtizedben valamelyest bővült a gabonatermő területük, mert 1757-ben Ladányi Boldizsárnak már 30 pozsonyi mérő búza (kb. 14,5 q) és 50 p. m. zab (kb. 19 q) után kellett adóznia.

208 A búzán ekkor gyakorta értették a kenyérgabonát, ezért tehát joggal gondolhatunk arra, hogy ennek nagyobb része vagy csaknem egésze kétszeres, vagy rozs lehetett. Az a tény, hogy árpa után nem adózott (korábban is csekély mennyiségű árpát termelt), zab után viszont igen, jelezheti, hogy gyengébb minőségű, homokos talajú termőföldje lehetett. Ez a mennyiség minden bizonnyal fedezte a gazdaság igényeit, de ebből érdemi mennyiséget rendszeresen értékesíteni nem lehetett. Sajnos nincsenek pontos adataink arról, hogy az egyes tanyákon mekkora területet vetettek be gabonával. Mivel szinte mindegyik birtok talaja kötött homok vagy homok volt, ez a tény alapvetően meghatározta, milyen gabonát volt célszerű rajtuk termeszteni. Az egyes évekről átfogó összegzés nem maradt ránk, hanem csak az alkalmi feljegyzések alapján lehet egy elfogadható képet összeállítani az 1850-es évek elejéről. „... az évenkénti nyomtatás is roppantul lecsigázza a kecskeméti lovakat, mihöz a szilaj ménesből is használtatnak lovak". KUBINYNI Ferenc-VAHOT Imre, 1853. 107-108., ill. 110. KUBINYI Ferenc-VAHOT Imre, 1853. 108. Az átszámításokat BOGDÁN István, 1980. 527-593. alapján végeztük.