Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

A vetést is nagyobbrészt még az ősi módszerrel, kézzel végezték országszerte. Csak a század dereka táján kezdett terjedni a vetőgép a parasztság körében. A fennmaradt iratokban egyetlen utalás sincs arra vonatkozóan, hogy lett volna vetőgép a Ladányi-birtokokon. Az ősi módszer nem tette lehetővé, hogy arányosan szórják szét a vetőmagot. A talajba történő bekeverést viszont nemcsak a viszonylag laza talaj tette lehetővé, hanem a vasborona alkalmazása is. Sajnos nincsenek feljegyzések, de még csak utalások sem, hogy az egyes birtokon milyen nagyságú területet szántottak fel, illetve vetettek be egy-egy évben gabonával. Mindössze egyetlen alkalommal, 1852-ben jegyezte fel Ladányi Gergely, hogy Monostoron „őszi vetés vetődött 118 véka", és „szeptember 20-ig vége lett a vetéseknek".

200 A gabonatermesztés bár az egyik legegyszerűbb és legolcsóbb mezőgazdasági tevékenységnek számított, ekkor még viszonylag sok időt vett igénybe, és rendkívül fáradtságos munka volt. Az aratást, szemben az ország több más részével, ahol gyakorta a sarlót használták,

201 itt régtől fogva kaszával végezték, amelyre már ekkor is takarót szerkesztettek, amely segítségével össze lehetett gyűjteni, rendre lehetett vágni a gabonát, és a szálakat csaknem olyan könnyen szabályos kévékbe lehetett kötni, mintha sarlóval vágták volna. Egy „részes" ember marokszedöjével naponként 12-15 kereszt, itteni szóval csomó levágására és összerakására volt képes, melyekbe egyenként 18 kévét raktak.

202 A szemek kipergetése is más formában történt ezen a vidéken mint a Dunántúlon vagy a Felvidéken. Mivel itt a fának igen szűkében voltak, nem épültek hatalmas csűrök, ahol az ősz folyamán esőtől védve lehetett végezni a cséplést. Itt szeptember elejéig-derekáig, az esősebb hónapokig be kellett fejezni minden ilyen munkát. Ezért szabad ég alatt lovakkal végezték a nyomtatást, a szemek kipergetését. Ennek a sok szempontból kissé kezdetleges eljárásnak is volt nemegy előnye. Ezek közül az egyik a gyorsaság, a másik az emberi erő kímélése, amely lényegesen olcsóbbá tette ezt a fáradtságos munkát. A szemveszteség mérséklése érdekében a szérűkön a keményre döngölt föld repedéseit marhavérrel öntözték.

203 Még a reformkor végén is csak vágyként fogalmazta meg egyik jeles kecskeméti gazda a civilizáltabb és gazdaságosabb eljárás meghonosításának lehetőségét: „Tágas, bátorságos és fiókokkal ellátandó pajta, hova mind a szalmás élet gabona, mind különösen az el nem maradható bükköny és hasznos muhar s több takarmány különböző fiókokba bérakattatnának, nagyon megkévántatna, hol aztán esős időben is akadály nélkül csépelni, zsúpját czélszerűen használni, kezelni s pénzzé fordítani lehetvén".

204 A Ladányi família első generációinak férfi tagjai bőven kivehették részüket a gabonatermelés embert próbáló munkálataiból. A már vagyonos gazdának számító Boldizsár számára minden bizonnyal lehetővé vált e célra idegen munkaerőt igénybe venni, és rá elsődlegesen a szervezéssel kapcsolatos feladatok hárultak. A folyamatosan bővülő családi gazdaságról, a fontosabb munkafolyamatokról feljegyzéseink GAÁL László, 1978. 233. BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I. 13. A Kápolnai tanyán 3 rossz, azaz használt vasboronát vettek nyilvántartásba, ami azt jelzi, hogy már évtizedek óta használhatták azokat. MÉREI Gyula, 1980. 344. Míg sarlóval naponként 75-90 kévét tudtak levágni, kaszával 216-270 kévét is le tudtak aratni. KUBINYI Ferenc-VAHOT Imre, 1853. 108. GAÁL László, 1978. 243-244. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1989/c. 112-113.