Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

tokon vettek nyilvántartásba ekét: a Kápolnai tanyán „négy eke készségestől, darabja 3 pengőforint". A becslők viszont alaposan alábecsülték ezek értékét, hisz egy évvel később az egyiket tíz forint és 30 krajcár, a másikat hat Ft és 30 xr., a harmadikat pedig 4 Ft és 30 xr értékben adták el a kótyavetyén. Valóságos értékük ennél feltétlenül nagyobb volt.

194 Monostoron is 4 „ekekészség" került be a leltárba, de ezek minden bizonnyal már használtabbak voltak, mivel értéküket összesen 10 forintra becsülték. A harmadik tanya, a harmadik üzemegység Ürbőn volt, ahol ugyancsak három-négy eke szolgálta a talaj művelést. Az ekék számának megfelelően tartottak az egyes tanyákon igavonókat is. 1854-ben az árverések során a Kápolnai tanyán 17 ökröt árvereztek el, Monostoron 18, Ürbőn pedig 12 ökör került kótyavetyére.

195 Tehát szántáskor általában négy ökröt fogatoltak egy eke elé. Úgy látszik, hogy a félvas ekék lehetővé tették, hogy 6-8-ról négyre csökkentsék az igavonók számát. A szántást mindegyik birtokon a béresek végezték. A kortársak feljegyzése szerint „Őszi vetés alá háromszor szántanak. A gyöngébb természetű homokos föld csak kétszer szántatik, azért, mert különben a csak némileg is föltágított földekbe vetett gabonát, a homokos földterülettel együtt a szél végkép kihordaná; úgy hogy nagy szelek dühöngtével, már csak is gyakran megtörténik, hogy a gazda az először vetett s a szél által kihordott mag helyett másodszor is vetni kénytelen hogy arathasson. Tavaszi alá csak egyszer szántanak vagy késő ősszel, vagy pedig kora tavasszal."

196 A szántóföldek termőképességének fenntartása évszázadok óta az egyik legkomolyabb gondja volt minden gazdának. A kertes, tanyagazdálkodás keretében a nagy számú jószág tartása, teleltetése folyamatosan biztosította a szükséges trágya jelentős részét. Egyébként ezekben az évtizedekben a trágyázás országosan még nem volt általános. Tessediket még kigúnyolták néhány évtizeddel korábban „amiért a trágyával s többszöri szántással Istent és a természetet gazdagabb termésre akarja kényszeríteni".

197 A trágyázás a XVIII. század végén még a földesúri majorokban sem volt általános. Az Eszterházy-uradalom tatai és gesztesi gazdaságában is csak „az 1820-as évekre" nőtt nagyot a trágya becse.

198 Kecskeméten is ezekben az évtizedekben hódított tért a trágyázás oly mértékben, hogy nagyobb távolságra is célszerűnek látták kiszállítani. Mi sem jellemzőbb, hogy a Ladányi-háznál lévő trágyát a vagyonbecslők nem hagyták figyelmen kívül, és annak értékét 52 forintra taksálták, amely egy átlagos tehén ára volt. A trágya napszámosok bevonásával történő széthordására több helyen is utaltak a napszámbérek kifizetése során.

199 Az arányok érzékeltetése végett érdemes rögzíteni, hogy a rossz faeke 7 krajcárért talált gazdára. BKMÖL XrV, 65. 2. tétel 4. sz. I./Z. 40-44. tétel. 1852-ben a Szent Mihály napi vásárkor Ladányi Gergely 4 ekét vásárolt egyenként 3 pengiforintért (7,5 váltóforint), majd a Katalin napi vásárkor 3 talicskát, amely minden bizonnyal eketaliga lehetett. Ezt erősíti meg az is, hogy saraglyás talicska több alkalommal is előfordul, amelyeket 1 forintra becsültek, ennyiért vásároltak, ezeket pedig 3 pengőforint és 30 krajcár értékben szerezte be. BKMÖL XIV. 65.2. tétel 4. sz. I/Szolgálók bérének jegyzéke 67-68. BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I/Z. Ladányi Gergely 1853-ban végrendeletében is 47 ökörről tesz említést. A monostori ökrökkel művelték meg a Pákán levő birtokot is. KUBINYI Ferenc-VAHOT Imre, 1853., 107. GAÁL László, 1966. 230-231. GAÁL László, 1978. 211. A holicsi uradalommal kapcsolatosan egy 1830-ból származó feljegyzés szerint a trágyázás mintaszerű volt. BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I. 18.