Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

Látható tehát, hogy a Ladányi III. Gergely birtokában és az irányítása alatt lévő gazdaság nagysága mindenféleképpen figyelemre méltó. A kecskeméti paraszti birtokok méreteit tekintve pedig egyenesen kiemelkedő volt. Saját tulajdonában kb. 860 hold földterületet tartott. Ehhez járult Szentkirályon, illetve Pákán több mint száz hold haszonbéres szántó, illetve legelő, valamint az Irsán és Adacson bérelt, pontosan nem ismert nagyságú, de feltétlenül jelentős méretű legelő és szántó. Itt kell utalni arra is, hogy a nyilvántartások szerint Baracson

183 több éven át béreltek jelentős területet, ahol szántóföldi növénytermesztés is folyt.

184 Egészében tehát mindenképpen több mint ezer hold terület gazdasági hasznosítása, irányítása volt a családfő feladata. Ezek a méretek már egy kisebb uradalomra emlékeztetnek. A rendkívüli tagoltság, a sokféle ágazat együttes működtetése miatt pedig az irányítással kapcsolatos gondok, teendők feltétlenül vetekedtek egy kisebb uradalom irányításával. Mégis a figyelemre méltó méretek ellenére a Ladányi-birtokokat és a Kecskeméten található hasonló gazdaságokat még a legkisebb uradalmak irányításával és hasznosításával sem lehet összehasonlítani. Bár kétségtelen, hogy a XIX. század elején a Ladányiak bekerültek hivatalosan a nemesek közé, sem vagyonukat, sem pedig mentalitásukat tekintve nem azonosultak a több évszázad óta kiváltságokkal rendelkező magyar középnemesekkel. A családi hagyományok és a helyi életvitel alapján sokkal inkább közelebb álltak a város gazdag cíviseihez, gazdag parasztjaihoz. Részt vállaltak, részt követeltek maguknak a városi közélet formálásából, ily módon a korszak végén a műveltebb honoráciorokhoz tartoztak. Családi kapcsolataik révén mind több szállal kötődtek a helyi armális nemesekhez, akik generációkon át józan gazdálkodásuknak, a város választott tisztségviselőiként pedig a nemesi vármegyével és a város földesuraival szemben vívott kitartó küzdelmüknek köszönhették nemcsak tekintélyüket, hanem számottevő vagyonukat is. Évszázadok óta Kecskemét főbírói nemcsak komoly jószágállománnyal, földbirtokkal és szőlővel rendelkeztek, hanem eredményes, sokszor pedig kiváló gazdák voltak, akik öröklött vagyonukat olykor megtöbbszörözve hagyták utódaikra.

185 A kisebb hivatalnokoknak is csaknem kivétel nélkül jelentős birtokuk volt, ezért ilyen minőségben naponként találkoztak a gazdák mindennapos gondjaival, sikereivel.

186 Tekintettel a nagyarányú széttagoltságra és az erősen eltérő talaj adottságokra, a Ladányiak sem tudtak olyan szervezettségű gazdálkodást kialakítani, mint egy összefüggő uradalom területén lehetett. A valójában mezővárosi viszonyok között meglepően nagy vagyon öt-hat gazdag paraszti birtoknak megfelelő egységből állt, amelyek nemcsak földrajzilag voltak egymástól függetlenítve. Újabb eltérő vonás mind a Ladányiak, mind a helyi nemesek és cívisek gazdálkodása és a nemesi birtokok között, hogy mivel ezek nem feudális jellegűek, jobbáAz egykori Baracs puszta ma Kunbaracs néven önálló település Bács-Kiskun megye északi részén. Az 1851-52. évről maradt fenn több adat, amely részben az ottani kaszálás, aratás során kifizetett béreket tartalmazza, részben pedig a terméseredményeket. 1850-ben pl. 719 csomó rozs és 136 csomó árpa került a nyilvántartásba „részen kívül". BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I/Szolgálók bérének jegyzéke 39. Sokak közül itt csak Végh János és Szekeres Antal végrendeletére hívjuk fel a figyelmet. BKMÖL IV. 1504/v 1829.21., ill. 1832. 26. Példaként említhetjük akár Simonyi Jánost, aki később Kecskemét tanácsnoka és országgyűlési képviselője lett, akár Csányi Jánost, aki a város tanácsnoka és Cbírója volt. Katona József, a város főügyésze is szerzett egy kisebb telket, hogy azon szőlőt telepítsen.