Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

9. A Kecskeméttől ugyancsak elég távol levő Adacson is nagy területű legelőt bérelt, ahol a leltározók 58 db marhát vettek nyilvántartásba. 10. Végrendeletében is említi, hogy Szarkásban volt tíz hold erdeje. Ez különösebb munkát nem követelt, de mindenképpen segítette nyersanyaggal, tüzelővel gazdaságát és városi lakásának ellátását. 11. Említés történik a nyilvántartásokban arról is, hogy Kerekegyháza határában egy kisebb akácos erdeje volt. Ez hasonló célokat szolgált. 12. A gazdasági feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a negyvenes években, amikor húga megözvegyült, bátyja lakásába költözött, annak szőlejét is ő gondozta, és ennek fejében biztosította számára a szükséges javakat. Ily módon az ún. Feketeszőlő munkálatainak szervezése révén újabb birtokkal bővült, tovább tagolódott a gazdaság. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy bár nem tulajdont vagy bérelt területet jelentett, de mindenképpen a gazdaság részét képezte a Pusztaszeren legelő 45 darab szarvasmarha is, amelyek nyári tartását is szerveznie kellett, téli takarmányuk előteremtése pedig nem csekély gondot jelentett. Ezeket minden bizonnyal a Monostoron lévő tanyán felhalmozott takarmány segítségével teleltették. Valójában ez a gazdaság egy időben még tagoltabb volt, mivel Bugacon és Városföldön is rendelkezett egy-egy közepes paraszti birtoknak megfelelő területtel. Bugacon hosszú időn át 74 holdas, tanyával ellátott birtokot 5328 váltóforint értékben vett zálogba és hasznosított éveken át, amely elsődlegesen kaszálónak, illetve legelőnek volt alkalmas. Városföldön pedig még 1835-ben is 72 hold szántója volt. Ezek a birtokok viszont már sem a végrendeletében, sem pedig a vagyonleltárában nem lelhetők fel. Minden bizonnyal az egyiket értékesítette, a másikat pedig visszaváltották, és valószínűleg ezek árán tudta néhány birtokát számottevően bővíteni.

181 Tehát kétségtelen, hogy törekedett ezt a túlzott tagoltságot valamelyest csökkenteni, és így gazdálkodásának hatékonyságát növelni. Hasonló szándékának viszont részben a korabeli pénzhiány, a gazdasági pangás, a természeti csapások, részben pedig a birtokjogi viszonyok egyáltalán nem kedveztek. A felsorolásból jól látható, hogy ez a családi gazdaság több mint egy tucatnyi különálló egységből állt, tehát túlzás nélkül rendkívül erősen tagoltnak mondhatjuk azt. Ráadásul az egymástól való távolságok több esetben igen jelentősek voltak, és a korabeli közlekedési viszonyok, szállítási lehetőségek mellett közöttük a kapcsolatot tartani, a terményeket, a jószágokat az egyikről a másikra eljuttatni nem volt könnyű. A monostori birtok a várostól délre kb. 25 km-re volt. Az Ürbőn levő ettől északnyugati irányban legalább 60-70 km-re. A Szentkirályon lévő birtok a várostól keletre kb. 15 km-re, a Ballószögben lévő pedig a várostól délnyugatra kb. 10 km-re feküdt. A gazda lakásához legközelebb a Mária-kápolnánál lévő birtok volt, amely mindössze 4-5 km-re lehetett.

182 181 BKMÖL IV. 1504/c 175. 1843. évi vagyonbecslés, ill. uo. 169. d. Nemes urak városföldi birtokai, 8. A nyilvántartás szerint bátyja, Sándor 33 holdat birtokolt itt (2.). 182 Ezt a széttagoltságot már a kortársak is a hatékony gazdálkodás hátrányai között említették: „kik a közönségesebb birtoknak tulajdonosai, s első rendű birtokos gazdáknak nem mondathatnak, nem egy, de két, három, az első rendű gazdák pedig 5-6 külön távol eső helyeken is bírnak szántóföldeket, és pusztabirtokokat, melyek úgy egymástól 4, 5 órányira, valamint a várostól 2, 3, 4 órányi, egy némelyike 8 órányi távolban esnek...". KUBINYI Ferenc-VAHOT Imre, 1853. 106.