Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

Ilyen alkalmakkor nemcsak a vagyoni lehetőség, a készpénz birtoklása jelentett komoly előnyt a vagyonosabb gazdák számára, hanem a városi tanács egyéb formában is részrehajló volt saját tisztviselőivel, tisztségviselőivel és a befolyásosabb nemesekkel szemben. A sok közül egyetlen példa is meggyőzhet erről. Nemes Sárközy Pál, Pest-Pilis-Solt vármegye táblabírója és öccse, Sárközy Benjamin, a helybeli postamester egyik levelének néhány részletét idézzük, melyet a város tanácsának írtak 1804-ben: „...tapasztalván Kecskemét város nemes tanácsának hozzánk több ízben mutatott valóságos szívességét, közelebb pedig Agasegyházi és Ürbői puszta részeknek megszerzése és kiosztása alkalmatosságával megbizonyított hajlandóságát, amidőn tudniillik fóldbűl szűkös sok lakosok esedezésének elmellőzésével a mi kérésünket minden lakosok felett részeltetvén, még az árának is négy esztendők alatt leendő lefizetésével rajtunk könnyebbíteni kívánt...". Hálájuk jeléül megerősítették, hogy a család mellőzi a város tanácsával szembeni korábbi hosszadalmas és konok ellenszegülését, és törvényes kötelezettségeiknek ezentúl eleget tesznek. Sárközi Benjamin e levélben rögzítette: „Arra ajánlom és kötelezem magam, hogy én a város határaiban lévő minden ingatlan javaimtul, kivévén a postaházamat, úgy fogok adózni valamint ezen városban lakos más nemes urak, és azért valamely terhek igenesen a várost illetik, azokat a proportione leendő végbevitelét soha nem fogom neheztelni, sőt mindenkor kész leszek azokat viselni." Bátyja, Sárközy Pál is hasonlóan nyilatkozott: „...Mit is ha mi vagy maradékink tellyesíteni nem akarnánk, s nem akarnának, mindazon haszonvételektűi mellyeket az említett n. tanácstól vettünk, maga hatalma és ezen kötelező írásunk ereje mellett minket és maradékinkat a rajta lévő terheknek visszafizetése mellett szabadon elmozdíthat."

176 Természetesen ezekben az években Ladányi II. Gergely széles körű vagyonszerzését is erőteljesen segítette részben az a tény, hogy évtizedeken át főjegyzőként, főbíróként majd szenátorként előnyöket élvezett a birtokok kiosztása, illetve megvásárlása során, részben pedig az 1802-ben megszerzett nemesi címe is.

177 Nem volt elhanyagolható tényező az sem, hogy jól vezetett gazdasága, hivatalnoki díja a nagy pénzhiány közepett igen előnyös helyzetet teremtett számára a lehetőségek kihasználásához. Mindez nagyobbrészt vonatkozik utódaira is.

178 Ladányi III. Gergelynek halálakor, 1853-ban a következő birtokok voltak a tulajdonában: 1. Belső-Nyírben, a Mária kápolna mellett apjától 146 holdat örökölt, és kisebb vásárlások révén ezt 180 kataszteri holdra bővítette. Ennek a birtoknak a talaja részben kötött homok, ezért értékét holdanként 115 forintra becsülték.

179 2. A leltár megfogalmazása szerint Ballószögben, a végrendeletben történt meghatározás szerint pedig a Halasi út mellett az ún. Sárgaházi tanyai birtok 46 hold kiterjedésű volt, amikor örökölte, és ezt is újabb vásárlásokkal tovább bővítette, így BKMÖL IV. 1527 A kecskeméti nemesség iratainak gyűjteménye. 1804. január 17. Miként már utaltunk rá, elérte, hogy Ürbőn nemcsak magának, hanem Sándor fiának is juttatott részt a tanács. Amikor 1807-ben Úrihegyben a város 258 hold homokot szőlőtelepítés végett kiosztott, Ladányi II. Gergely magának 30 forint ellenében 5 holdat, Sándor fiának pedig 24 forintért 4 holdat biztosított. BKMÖL XV. 8. 2. k. 6-9. (A továbbiakban: XV. 8) Az itt telepített szőlő értéke néhány évtized múlva 2000 forint volt. BKMÖL IV. 1504/c 175. 1843. Ladányi Gergely vagyonbecslése. A család ingatlanjainak bővülését a III. fejezetben tekintettük át. A legjobb minőségű szántók Városföldön és Úrréten vollak, ahol egy hold értéke 200-250 váltóforint között változott. Talfája, Páka és Törökfái nagyobb részén a közepes minőségű talajú földeket 200 forintra becsülték. A homokos talajú szántók értéke 75-100 forint között változott.